A 80-as években – persze nem hazánkban, hanem „nyugaton”, de leginkább Amerikában – nagy keletje volt a „benzinzabáló”, nagy motorral szerelt autóknak. Nagy élmény egy ilyet vezetni, és ha nem okozott gondot az üzemanyag számla (akkoriban sokaknak nem okozott), akkor azzal nem is kellett foglalkozni. Mára minden megváltozott, és nem csak Amerikában.
Két fontos tényező került előtérbe, ami letörte a fenti trendet. Egyrészt a globális klímaváltozás, másrészt a mindent átfogó világválság.
Ma már mindenki tisztában lehet azzal, hogy a Föld kizsákmányolását nem lehet abban az ütemben sokáig folytatni, ahogyan eddig tettük, és a következmények közül talán csak a legenyhébb az, hogy a városokban időnként szmogriadót kell elrendelni….
- Olvadó jégtakaró, amelynek következtében víz alá kerülhetnek a tengerparti nagyvárosok.
- Szélsőséges időjárás okozta természeti katasztrófák, viharok, árvizek, aszály.
- Szakadozó ózonréteg, amely gyakorlatilag nem enged bennünket a napra.
- Elsivatagosodó termőföldek okozta éhínség.
- Ivóvízért folytatott háborúk.
- Feltartóztathatatlan népvándorlás az egyes területeken lakhatatlan feltételek miatt.
- Sajnos folytathatnánk a következmények végtelen sorát…
Ezek a változások az emberi faj oly nagy mértékű alkalmazkodó képességét is próbára fogják tenni. Sok elmélet, még több ötlet után, ma már talán elkezdődött az alkalmazkodásunknak egy olyan szakasza, amikor már nem csak a következményekhez próbálunk alkalmazkodni, hanem olyan életet próbálunk kialakítani, amellyel talán időt nyerhetünk, és nem kell majd mindezt elszenvednünk.
Fájdalmas, és lassú folyamat ez, mert a nagy léptékű változások sosem egyszerűek, sokak érdekét sérti, és a technológiának is utol kell érnie a valós igényeket. Évtizedes múltra tekint már vissza például az elektromobilitás víziója, vagyis az, hogy fosszilis tüzelőanyagok helyett elektromosságot használjunk a közlekedésben.
Eleinte a távoli jövőbe tették sokan ezt a víziót, de eljutottunk odáig, hogy a napokban Norvégiában bejelentették az új közlekedési stratégiát, amelynek keretében 2025-től (már csak 9 év) az országban már nem lehet majd csak elektromos vagy hidrogén hajtású autót üzembe helyezni. Az, hogy ez megvalósítható, abból is látszik, hogy Norvégiában már most is minden negyedik új autó ilyen meghajtással bír.
Az elektromobilitás nem csak a fejlett északon – és persze az egész úgynevezett nyugati világban – egyre népszerűbb. Kínában – gondoljunk bele ennek a piacnak a nagyságába – ma már nem a motorbicikli vagy az autó jelenti a „jobbmód” következő lépcsőjét. Már csak azért sem, mert a kínai nagyvárosok kifejezetten érintettek a szmogriadók kapcsán. Kínában ezen a téren abszolút az elektromos kerékpároké a jövő.
Ez a területet lehet a jövő egyik húzóágazata, hiszen több százmilliós nagyságrendben fogják a következő néhány évtizedben az emberek lecserélni közlekedési eszközeiket, és sem a meghajtás, sem az energianyerés (nap-, szél- és egyéb erőművek), sem az energiatárolás terén nem értük még el azt a szintet, amelyet tökéletesnek mondhatnánk, van teendő, fejlesztési lehetőség bőven. Nem véletlen, hogy megbízóink kezelt portfólióiban is megtalálható akkumulátor technológiai területen működő vállalkozás részvénye, amely az elmúlt időszakban igen szépen teljesített. Ráadásul biztosak lehetünk benne, hogy az ilyen, társadalmilag jelentős projektek megvalósítását lehetővé tevő vállalkozásokra sokkal kevésbé van/lesz hatással egy-egy pénzügyi válság, vagy olyan politikai/gazdaságpolitikai esemény, mint a küszöbön álló esetleges BREXIT.
A társadalmilag felelős befektetések tehát akár stabilitás, akár hozamkilátás szempontjából is kifejezetten kívánatosak lehetnek. Természetesen – mint minden befektetésnél – itt is igaz, hogy nem ész nélkül, hanem kellő odafigyeléssel és szakértelemmel kell eljárnunk. Ahol ugyanis „pezsgés” tapasztalható, ott a piszok is könnyebben összegyűlik. Ezért fontos, hogy az ilyen típusú befektetéseinknél is vegyük igénybe a szakértői segítséget.
Leave A Comment