Szolga leszel vagy részvényes?

Durva dilemma, és ha túlzó is, érezhetjük, hogy sarkítva akár jogosan feltehető így is a kérdés. Ritkaságszámba megy ma az, hogy valaki azt a tevékenységet végzi nap mint nap a munkahelyén, vagy akár a vállalkozásában, amit szeret is csinálni.

A fenti kérdést sok-sok évvel ezelőtt szegezte a hallgatóságnak – köztük nekem – egy „befektetési guru”. Maga az előadó és az előadás nem is fontos, de ez a kérdés elemi erővel vésődött belém, és valószínűleg a hallgatóság zömébe.

Miért is dolgoznak a legtöbben? Egyértelműen a pénzért. Mire kell a munkával megszerzett pénz? Arra, hogy lakj valahol, vásárolj élelmet, ruhát, kifizesd a rezsi számlákat, egyebeket. No meg ruhák is kellenek, hogy a munkahelyen ne szóljanak meg, netán még bókokat is kapj a főnöktől, ügyfelektől. Ne feledkezzünk meg az autóról – kevésbé szerencsés esetben bérletről – sem, hiszen valami kell, amivel munkába, ügyfelekhez jársz. És persze a munka okozta stresszt is le kell vezetned valamivel. Jobb esetben sporttal, rosszabb esetben valamilyen szenvedély hajszolásával.

Magyarul a jövedelmed túlnyomó részét – ha nem az egészet – arra költöd, hogy minden nap, lehetőleg frissen és tettre készen, munkára képes állapotban be tudj menni dolgozni, vagy vidd a vállalkozásod ügyeit. Itt a gyermekek felneveléséről még nincs is szó, csak a mindennapi életről. Mit is kaptak anno a (rab)szolgák? Fedelet a fejük fölé, ruhát, ételt, és – jobb esetben valamilyen járművel – kivitték őket dolgozni. A színvonal persze más volt, és néha a korbács is előkerülhetett, de biztos érezted már úgy a munkahelyeden vagy a vállalkozásodban, hogy a főnök vagy az ügyfelek mintha korbáccsal a kezükben járkálnának körülötted. Ugye Te is érzed a hasonlóságot a mai mindennapok és a szolgaság között?

Nem igazán létezik középút

Vannak persze szerencsések, akik nem csak mondják, de valóban azzal foglalkoznak, amit szeretnek csinálni, így legalább teljes életet élhetnek, de ez már-már lottó ötös kategória. Nagy általánosságban viszont csak ez a két út áll előtted…

  • Maradsz a mindennapi mókuskerékben addig, amíg eléred a – lassan az aggastyán korba tolódó – nyugdíjkorhatárt, és egy meredek életszínvonal zuhanással kezdetét veszi a megérdemelt pihenés. Pontosabban kezdetét venné, mert a stresszel, egészségi bántalmakkal járó hosszú és kemény munkában töltött évek után örülhetsz, ha a mindennapi költségek mellett a havi gyógyszeradagod kijön majd a nyugdíjadból.
  • Részvényessé válsz. Nem feltétlenül szó szerint, de mindenesetre tőkét halmozol fel a jövedelmed egy részéből, amely alkalmas arra, hogy passzív jövedelmet termeljen. Így akár már fiatalabb korodban gondolhatsz a visszavonulásra, megteheted azokat a dolgokat, amelyekre a mindennapi robot mellett nem igazán volt alkalmad. Vagy ha nem is „vonulsz nyugdíjba” 50-55 évesen, de már nem kell rágódnod a munka miatt, mert nem teljesen függ tőle a megélhetésed.

Vállalkozóként csak annyiban vagy szerencsésebb helyzetben, hogy a működési költségeid optimalizálásával talán nagyobb ütemű lehet a tőkefelhalmozás. Akkor követed el a legnagyobb hibát, ha a vállalkozásodra úgy tekintesz, mint egy állandósult jövedelemtermelő gépezetre. Igen valószínű, hogy bármennyire is „szalad a szekér” jelenleg, évek – jobb esetben egy-két évtized múltán – a vállalkozás leszálló ágba fog kerülni, és az a vagyon, amit addigra nem konvertáltál magánvagyonná, szép lassan az enyészeté lesz.

Szükségképpen át kell tehát kerülnöd a részvényes oldalra. Minél előbb teszel lépéseket ebbe az irányba, annál valószínűbb, hogy sikerülni fog, és természetesen annál hamarabb is fog megtörténni.

Mit tehetünk?

Meg kell találnod azokat a „szellőző járatokat”, amelyek kivezetnek a szabadba, és ha nem is azonnal, de belátható időn belül átkerülhetsz a részvényesi oldalra.

Emellett szerezd meg ingyenesen azt az 50 + 30 perces videónkat, amely bemutatja azt az eszközt, amellyel ez a minden szempontból szabad és hatékony vagyonépítés megvalósítható. A részletekért, és a videó ingyenes igényléséért kattints ide >>> 

2019-10-29T15:31:02+01:002017 április 5.|0 Comments

Leave A Comment