A hagyományos gazdaságban gyakorlatilag elképzelhetetlen, illetve rendkívül ritka, hogy a kis hal egye meg a nagy halat. Rendre az történik, hogy a nagy, tőkeerős vállalat felismeri a kis halakban (vagy már unikornis sorba lépett vállalatokban) a veszélyt vagy lehetőséget, és szinte vadássza őket, így megtartva piacvezető szerepét.
A digitalizáció azonban az elmúlt 40-50 évben fenekestül forgatta fel a gazdaságot. Ez a „garázscégek” időszaka, amikor szó szerint a garázsból indultak vállalkozások, amelyeknek tulajdonosai 10-15 év múlva már a világ leggazdagabbjai közt, a gazdasági újságok címlapjain szerepelnek.
Valójában a kis hal soha nem eszi meg a nagy halat, ellenben vannak olyan kis halak, amelyeket nem esznek meg (nem akarják megenni őket, vagy nem hagyják magukat megenni). Ugyanakkor gyorsan növekednek, és a korábbi nagy hal zsugorodni kezd, helyet cserélnek. Anno a MySpace volt „a” közösségi oldal. 2009-ben aztán a Facebook felhaszálók száma átlépte a versenytárs számait (70millió user Amerikában). Az ezt megelőző évben a Facebook duplázta a felhasználószámot, a MySpace-nél ugyanekkor ez 5%-ot csökkent, a többi már történelem.
Startup-ból unikornis
Elcsépelt közhely, hogy felgyorsult a világ, de teljes mértékben igaz. Emellett felértékelődött a szellemi teljesítmény jelentősége, és egy-egy nüansznyi ötlet a technológiában vagy az üzleti modellben olyan versenyelőnyt biztosíthat a feltörekvő vállalatoknak, amely néhány év alatt garázscég státuszból unikornissá (egymilliárd dollár feletti privát tőkét bevont vállalat), majd a tőzsdére katapultálhatja a céget.
Kevés tapasztalatunk van még abban, hogy egy-egy tech óriás meddig maradhat a csúcson, bár a Microsoft és az Apple már igazi veteránnak számítanak. Annyi bizonyos, hogy akkor tud egy új unikornis, majd abból világcég születni, ha…
- Nagy számú, könnyen elérhető felhasználóval rendelkezik, netán már eleve van rajongó tábora a cég termékének, szolgáltatásának.
- Kellő kutatási anyag áll rendelkezésére a felhasználók igényeivel kapcsolatban.
- A megszokott kereteken (a dobozon) kívül gondolkodik a megoldásokban.
- Üzleti modellje kiforrott, a bevételi tervek pedig nem álmok kergetésében merülnek ki, hanem validált, bizonyítottan fizetőképes keresletet tud a vállalat kielégíteni.
- Végül, de nem utolsósorban, a menedzsment mefelelő tudással, tapasztalattal rendelkezik mind szakmai, mind üzleti vonalon.
A kötelező házi feladatok után „már csak” néhány évnyi megfeszített munka következik, illetve akár sok körös újabb tőkebevonás, amely biztosítja a folyamatos növekedést. Ekkor már akár a nagy halak is a vállalaton tartják a szemüket, és eljöhet a pillanat, amikor a nagy hal megéhezik…
Baj, ha a nagy hal megeszi a kis halat?
Befektetői szemmel egyértelműen a profit maximalizálása a lényeg. Ettől függetlenül, ha egy nagy hal fantáziát látna abban a vállalatban, amibe korai befektetőként a választásod esett, és felvásárolná a céget, biztosan Te is elgondolkodnál. Akár 10-20szoros tőkemegtérülés felvillanása láttán valószínűleg „megremegne a kezedben a toll”. Iyen szempontból nem kell feltétlenül sajnálni a kis halat. Vannak olyan befektetők, cégvezetők, akik éppen abban profik, hogy eddig viszik el a cégeket, majd sorra adják el azokat.
Amennyiben a tulajdonosok és a menedzsment eltökélt, lehet a döntése „nem” a felvásárlásra (vagy eleve nem is érkezik ajánlat). Ekkor jön a következő nagy stáció…
Az unikornis tőzsdére megy
Ekkor már másképp folynak a dolgok a vállalatnál, mint startup-ként. Komoly bevételek, épülő vállalati személyzeti struktúra, több tíz-száz alkalmazott. Egyre több területen kell úgy „viselkednie” a vállalatnak, mintha már tőzsdén lenne. Előtérbe kerül a transzparencia, a döntésekről tájékoztatni kell a tulajdonosokat, rendszeressé kell tenni a közgyűléseket, ahol sok esetben a tulajdonosok már alig ismerik egymást, egyre számosabban vannak.
Hasonlóan az induló startup-okhoz, még ekkor is – sőt ekkor még inkább – napirenden van a tőkeemelés kérdése, hiszen a vállalat bevételei jó eséllyel még csak a működő költségeket tudják kitermelni, a nagy léptékű fejlesztéseket, növekedést külső forrásból kell finanszírozni. Az igazán nagy lépcső azonban a vállalat és a befektetők életében is az…
IPO, vagyis az elsődleges nyilvánis tőzsdei részvénykibocsátás.
A korai befektetők számára ez egy rendkívül jó exit, amikor a korábbi évek kockázatvállalásáért megérkezhet a „jutalom”, hiszen a birtokukban lévő részvények kereskedhetővé válnak a tőzsdén. Így részben vagy egészben könnyen realizálhatják profitjukat. A vállalat számára is komoly lépés az IPO, hiszen ekkor rengeteg magán és intézményi befektető fókuszába kerül a vállalat. A korábbi eredmények és a víziók sikeres tálalása pedig azt jelentheti, hogy a cég rendelkezésére fog állni az a tőke, amely a további nagy ívű tervek megvalósításához szükséges.
Az IPO-val sincs vége egy sikeres vállalatnak. Egyik legutóbbi (extrém) példa lehet a Tesla, amely 10 évvel ezelőtti IPO-ja óta közel 100szorosára (!!!) növelte értékét.
Befektetőként tehát ezernyi módon részesülhetsz egy-egy sikersztoriból, attól függően, hogy mely szakaszban szavazol bizalmat a vállalatnak, és mikor mondod azt, hogy megelégszem a profittal. Amennyiben szeretnél értesülni nagy reményű vállalatokról, amelyek érdemesek lehetnek a figyelmedre, íratkozz fel értesítőnkre az IPOguru.hu oldalunkon, ide kattintva >>>
Köszönöm a tájékoztatást. Nagyon izgalmas. Csodálatos, hogy milyen okos emberek élnek a Földön. Az is csodával határos lenne, szinte hihetetlen, hogy ha nekem anyagi hasznom lehetne az ő okosságukból… tényleg hihetetlen…
Hogyan?