Már idén tavasszal írtunk róla, hogy átalakulóban a tőkepiac, és nem csak a hagyományos befektetési alapok, hanem az egyedi részvények is kezdik átadni a teret egy újabb megoldásnak az ETF-nek. Ez a folyamat egyre erőteljesebben, és gyorsuló üzemben zajlik a piacon.
Nem is csoda a stafétaváltás, hiszen az ETF-ek gyakorlatilag olyan típusú befektetési alapok, amelyek több ponton is eltérő, sok tekintetben előnyösebb tulajdonságúak, mint a hagyományos befektetési alapok, de a részvényekkel szemben is megfogalmazhatóak előnyök. Két alapvető különbség kiemelve, a hagyományos alapokhoz képest:
- “Gyorsabb” likviditásunk van egy ETF-ben, hiszen a tőzsdén forog a papír, vagyis könnyebb lereagálnunk az árfolyamot és megtalálni a jó be- illetve kiszállási pontot.
- Alacsonyabbak az alaphoz kapcsolódó belső költségek, azaz potenciálisan nagyobb hozamot tudunk vele elérni.
Mindkét előny egyértelműen „tereli” a befektetőket az ETF-ek irányába. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogy ki milyen reakcióidővel képes döntéseket hozni, és a tranzakciókat végrehajtani, illetve technológiailag képes-e megfelelni az akár hirtelen változó piaci mozgásokból adódó kihívásoknak.
Ma már állandósulni látszik a volatilitás, vagyis az árfolyamok – akár napon belül többször is – nagy mértékű és ellentétes irányú változása. Magyarul megfogalmazva csapkodnak az árfolyamok egyik majd a másik irányba, szinte szünet nélkül.
A stop/loss-ok beállítása korábban azt a célt szolgálta, hogy ha vásároltunk például egy részvényt 100 egységért, és nem akartunk a monitor előtt ülni, beállíthattuk 90 egységre, így elkerülve az esetleges nagyobb árfolyamesés miatti veszteséget, hiszen 90-es árfolyamnál automatikusan „eladódott” a papír.
Az állandósuló csapkodó piacon csupán a stop/loss limit beállítása viszont ma már gyakorlatilag sorozatos kisebb, összességében viszont igen jelentős veszteséget eredményezhet. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a stop/loss a nagy veszteségtől való félelem védőbástyájaként, kis lépésekben, fájdalommentesen szabadíthat meg bennünket a tőkénktől.
Mindez nem azt jelenti, hogy a stop/loss-t nem lehet illetve nem kell alkalmazni, sőt. Csupán azt kell tudomásul venni, hogy nincsenek olyan „csoda eszközök”, amelyek segítségével valódi tapasztalat és tudás nélkül, néhány órányi oktatást felszívva, egycsapásra a tőzsde mesterei leszünk. Játszani persze lehet, de biztos, hogy saját vagyonunkkal akarunk játszani? Sokkal összetettebb a valódi portfólió kezelés folyamata ennél. Egyszerre kell figyelemmel lennünk a devizapiacok mozgására – akár fedezeti ügyletekkel csökkentve a kockázatokat, és az épp kiszemelt instrumentumokra is. Emellett virtuóz módon kell kezelnünk azokat a mára már igencsak kifinomult befektetés-technológiai eszközöket, amelyeknek egyik előfutára volt az emlegetett stop/loss (limitáras eladási) megbízás.
Reakcióidő és technológia
Ez a két kulcsszó jellemzi ma a piac elvárásait azzal szemben, aki sikeres akar lenni a vagyonkezelésben.
- Képesnek kell lenni a gyors és megfelelő piacértékelésre,
- Tudni kell felállítani alternatívákat,
- Valós időben – gyakorlatilag azonnal – ki kell tudnunk választani a számunkra megfelelő alternatívát
- Haladéktalanul végre kell tudnunk hajtani azokat a tranzakciókat, amelyek szükségesek
- Azonnal, és helyesen kell alkalmaznunk azokat a befektetés-technikai eszközöket, amelyek csökkenthetik a döntéseinkből fakadó kockázatot. Mert döntenünk muszáj, és minden döntésnek kockázata is van.
A vagyonkezelési technológia tehát hosszú idő alatt megszerzett szakmai ismereteket, és sok-sok év tapasztalatát igényli. Ahogyan a gyermekünk vakbélműtétjét sem akarjuk mi magunk elvégezni, ne akarjuk feltétlenül vagyonunkat sem saját magunk kezelni, mert nagy eséllyel veszteséges lesz az „operáció”.
A hatékony vagyonkezelés tehát létszükséglet. Tudjon meg többet arról, hogy milyen lehetőségei vannak, ha nem szeretne saját maga „orvososdit” játszani! Jelentkezzen díjmentes vagyonkezelési konzultációnkra az ide kattintva megjelenő oldalon >>>
Leave A Comment