Érdekes kettősséget fedezhetünk fel a gondolkodásmódunkban. Egyrészt szapuljuk – nem mondom hogy ok nélkül – a Medgyesi, Gyurcsány, Bajnai, Orbán kormányokat, hogy ilyenek meg olyanok. Másrészt viszont abban bízunk, hogy majd a kormány, az állam fogja számunkra biztosítani idős korunkban a támaszt.
Ön is itt élt az elmúlt években. El tudja azt képzelni, hogy 10-20-30 év múlva a jelenlegi szabályozás, adózás lesz érvényben? Igen jó képzelőerőre van ehhez szükség.
A jósda most épp zárva
Igen kevéssé valószínű, hogy a nyugdíjjal kapcsolatos szabályzók, adózás a jelen állapotában lesz akkor is, amikor mi lépünk át a nyugdíjas kor küszöbén. Önmagában már az is kérdés, hogy milyen idős korunkban „tehetjük le a kalapácsot”, hiszen a nyugdíj korhatár emelése is folyamatosan napirenden van. A nyugdíj számítás módjáról, a nyugdíjak jövőbeni adózásáról, az egészségügyi ellátás jövőbeni szintjéről, mértékéről elképzelésünk sem lehet.
Persze a kormányok mindig megpróbálják majd a nyugdíjasok szavazatait megszerezni, és kedvükben járni. Bizonyos szintig ez jelent egyfajta „biztosítékot” arra, hogy az öregségi nyugdíj összege nem lesz nulla. Kérdés az, hogy miből, és az ebből következő újabb kérdés, hogy mennyi is lesz valójában.
A szakadék szélén…
A demográfiai adatok egész Európában, így Magyarországon is siralmasak. Az örvendetes tény, hogy egyre tovább élünk, kapcsolódva a népességfogyással azt eredményezi, hogy nyugdíj katasztrófa felé lépdelünk magabiztosan. Matematikai képtelenség, hogy egy aktív kereső befizetéseiből 3-4-5 eltartott érdemben meg tudjon élni.
Piramisjáték már évtizedek óta, egyre kevesebb reménnyel
Ha belegondolunk, hasonlatos ez egy piramisjátékra, ahol a később csatlakozóknak már igazából esélyük sincs arra, hogy érdemben részesedjenek. Igen rövidlátó politika tehát a régi beidegződés alapján az államra bízni a megoldást. Próbálkozások vannak, lesznek, de tudomásul kell vennünk, hogy a befizetett nyugdíj járulékaink nem saját nyugdíjunkat, hanem a jelenleg kifizetett nyugdíjakat finanszírozzák. Magyarul a járulék, egyfajta adó, nem pedig egy befektetés, amely hozamokat termel, amelyet később meg fogunk kapni.
Önálló megoldás-illúziók
Az igazán elszomorító az, hogy százezrek hitték azt, hogy a magán- és önkéntes nyugdíj pénztár, mint intézmény egyfajta megoldás lesz. Az előbbi a szabályzás miatt, az utóbbi a magas költségek, a vagyonkezelési bizonytalanságok miatt bizonyult zsákutcának. Sokáig a befektetéshez kötött életbiztosításokat kiáltották ki (főleg a biztosítók) a leginkább járható útnak. Mint arról a PSZÁF elnöke is nyilatkozott, ez bizony sok esetben nem is csak zsákutca, hanem lejárat a pincébe.
A nyugdíj előtakarékosság, és az arra való nyitottság tehát önmagában kevés volt ahhoz, hogy nyugodtan nézzünk a jövőbe.
A konfekciók kora lejárt
A rossz hír az, hogy nincs mindenki számára, egységesen üdvözítő megoldás a nyugdíj kérdésre. Egyedül a felhalmozott vagyon lehet az üdvözítő, amelynek kiépítésére pedig nincs mindenkire konfekciószerűen ráhúzható recept. Egyénileg kell megtalálnunk azt az utat, amelynek végén emberi, méltósággal megélt nyugdíjas évek várhatnak ránk.
Az érdekelne sok más mellett, mi lesz a megmaradt nyugdíjpénztári tagokkal? Senki nem foglalkozik velük, nekik nyíltan lopják a pénzüket.
Akik jól kalkuláltak azok jól járhatnak, akik viszont nem józan számítás alapján hanem politikai alapon döntöttek azoknak bukta.