Nem csodálkozom azon, ami egy nagy pénzügyi szolgáltató felméréséből látszik: igen kicsi az öngondoskodásra való hajlandóság hazánkban. Ez két dolog miatt is természetes. Az egyik az, hogy az „átkos”-nak nevezett időszakban minden ilyen szerepet az állam próbált felvállalni, és „megszoktuk”, hogy nem kell foglalkoznunk a témával. Van itt viszont más is, ami talán még nagyobb súllyal esett a latba.
Legalább ilyen nagy szerepét látom a gyászos eredményben az elmúlt bő húsz év alatt történteknek.
Alapvetően a Kelet-Európára kvázi gyarmatként tekintő pénzügyi vállalkozások tevékenységére gondolok, amelyben ha segítő szerepe nem is merülhet fel, de felelőssége mindenképpen van a pénzügyi felügyeletnek is. Kontroll ugyan van, de nem lenne szabad előfordulnia olyan eseteknek, mint legutóbb is, ahol „ingyen ebédre” csalogatva tudják levadászni, az amúgy igazi megoldást keresőket (a hír részletei >>>). Sopánkodnak a szolgáltatók az öngondoskodás, a megtakarítási hajlandóság hiányán, ugyanakkor ha visszatekintünk az elmúlt évekre, sorra vehetjük észre azt, hogy üveggyöngyökért adtuk, adjuk oda kincseinket, nehéz munkával megkeresett jövedelmünk egy részét hónapról-hónapra, évről-évre.
Ha belegondolunk abba, hogy egy unit linked biztosítás esetén bármennyire is szorgalmasan pakoltuk be rendszeresen megtakarításainkat, a futamidő végéhez közeledve is jó eséllyel még mindig csak annyit tudunk majd elmondani, hogy visszakaptuk a befizetett pénzünket. Csupán az a kérdés, hogy a 10 évvel ezelőtt befizetett mondjuk 10000 Ft (amit esetleg most kegyesen visszakapunk) az mennyit ér mai vásárlóértékén? 5000 Ft-ot, 7000-et? Nem vizsgáltam meg a hivatalos adatokat, de biztos vagyok benne, hogy 2002-ben kijött 10000 Ft-ból egy családi bevásárlás, ma viszont nem igazán.
Erre nem az öngondoskodás jelző illik, inkább valami cifra káromkodás, amit inkább nem írnék le.
De ha megyünk tovább a „megszokott” öngondoskodónak nevezett megoldásokon, mint önkéntes nyugdíjpénztár, magánnyugdíjpénztár ugyanolyan „eredményeket” produkáltak. Sőt, ha egyszerű bankbetétben gondolkodtunk, azzal sem jutottunk sokkal előrébb.
És akkor az ügyes marketinggel – még a nyaralást is hitelből finanszírozzuk (mert megérdemeljük) felkiáltással – százezreknek eladott devizahitelekről nem is ejtettünk szót.
Nem csoda, ha az egyébként is egy kicsit szkeptikus magyarok – ilyen tapasztalatokkal a hátuk mögött – nem látják az öngondoskodás fontosságát. Saját maga és családja iránt felelősséget érző ember ezek alapján – megfelelő eszközök híján – csak elvben lesz öngondoskodó.
A tervszerű megtakarításra pedig mindenképp szükség van ahhoz, hogy gond nélkül túléljük az olyan időszakokat, mint a jelenlegi is, illetve ne csak ábránd legyen gyermekünk megfelelő színvonalú taníttatása vagy saját nyugdíjunk. És itt a hangsúly a tervszerűségen van.
Kollégáimmal azon dolgozunk, hogy a pénzügyi tervezés alapvető elemeit minél több emberrel megismertessük, amely a megfelelően hatékony, nem elsősorban üveggyöngyöket kínáló megoldásokat is elhozza majd, hiszen a tervezés alapján tudjuk azt, hogy mit is akarunk valójában.
A családi pénzügyi tervezés lesz a témája következő klubestünknek is. A tervezés nem bonyolult dolog, elegendő hozzá egy kockás papír, és némi józan ész. Részletek és regisztráció ide kattintva >>>
Leave A Comment