Egyre világosabb, hogy az állam a lehető legtöbb, költséggel járó területről kivonulóban van. Szinte mindent saját magunknak kell majd megoldanunk, finanszíroznunk. Látszik ez az egyre emelkedő nyugdíjkorhatárnál, az egészségügyben, és most a felsőoktatás is sorra került.
2013-tól az újonnan felvett hallgatók túlnyomó többségének részben vagy egészben fizetnie kell majd tanulmányaiért. Szakértők szerint ez gyakorlatilag a tandíj bevezetésével egyenértékű a felsőoktatásban ( a hír részletesen>>>).
Persze mondhatják azt, hogy ott a diákhitel. Na de biztos, hogy szerencsés dolog az, ha valaki nemhogy nulláról, hanem eleve mínuszból vág neki a nagybetűs életnek? Lakásfinanszírozás kapcsán többször elhangzott klubestjeinken, hogy milyen óriási összegszerű különbség van egy hitelből finanszírozott illetve egy időben megtervezett, megtakarításból vásárolt lakás bekerülési költségében. Legalább ötszörös a szorzó, azaz ötször annyiba kerül valami, ha hitelből oldjuk meg.
Nincs ez másként a tanulás, taníttatás költségeivel sem. Ha nem akarjuk, hogy gyermekünk a tanulás miatt rögtön pályája elején egy óriási terhet cipeljen a vállán tennünk kell érte. Természetesen nem mindegy, hogy milyen módon gyűjtjük össze a szükséges pénzt a taníttatásra. A rendszerváltás óta a pénzügyi szektortól érkező „megoldások” sok esetben inkább eltántorították az embert attól, hogy megtakarítson.
Az elv viszont ettől még ugyanúgy igaz, meg kell terveznünk gyermekünk taníttatását, és félre kell tennünk rá ahhoz, hogy ne rabigának érezze az életét, megkapja azt, amit valóban szánunk neki. Meg kell találnunk azt a költségkímélő, valóban hozamokat eredményező megoldást, amellyel nem egy feneketlen kútba kerül megtakarításunk.
Erre egy jó példa az Aktív vagyonkezelés. Ezért is választottuk ezt témául 2012. utolsó HozamInfo klubestjének. Jöjjön el, keresse velünk a megoldást! Részletek, és a díjmentes regisztrációs lehetőség megtalálható az ide kattintva megjelenő oldalon >>>
Leave A Comment