Az MKB állami megvásárlásával érdekes szituáció bontakozott ki. A bank privátbanki ügyfelei egy csapásra az állam privátbanki ügyfelei lettek, ami önmagában nem feltétlenül jelent semmi rosszat, de ha belegondolunk, ironikusnak tűnhet már a gondolat is.
Ez a szolgáltatástípus nem arról híres, hogy az igénybe vevők rajongva fogadják azt, hogy a szolgáltatójuk maga a „nagy testvér” lesz a jövőben. Persze mondhatjuk, hogy aki nagyobb magánvagyonának értékét akarja megőrizni, gyarapítani, és ezért privátbanki szolgáltatást vesz igénybe, annak elsősorban a biztonság és produktivitás a fontos, és nem arról van szó, hogy takargatnivalója lenne. Ráadásul mint arról korábban írtunk, a „Nagy testvér” már úgy is tud minden magyarországi átutalásról, ha akar. Mégis, hiába nyilatkozik erről bárki ellentétesen, valahol mindig ott motoszkálhat a fejünkben, hogy a hazánkban egyébként sem túl erős lábakon álló banktitok itt nem igazán fog tudni érvényre jutni.
Másik fontos kérdés az ügyfélérdek elsődlegessége, amely mint mindig, háttérbe szoruló szempont.
Tényként kezelhető – miért is lenne másképp -, hogy egy kereskedelmi bank elsősorban saját termékeit, illetve a maga számára előnyösebb megoldásokat helyezi előtérbe, amikor ajánl valamit. Nincs kivétel, a privátbanki ügyfelek és a nekik ajánlott termékek esetére is igaz ez. Rendszeresen tapasztaljuk privátbanki szolgáltatótól érkező megbízóink körében, hogy korábbi bankjuknál – annak ellenére, hogy a banknak vannak magas(abb) kamatozású kötvényei – mégis lekötött bankbetétet javasoltak nekik, akár több tízmilliós összegekre is.
Adott esetben egy lekötött betét és a kötvény kamatozása között 100%-os vagy még nagyobb hozameltérés is lehet, és ugyanazon bank bankbetéte illetve kötvénye között a kockázatkülönbség viszont elhanyagolható, de mindenképp vállalható kategória.
A tulajdonosváltásból adódóan sejthető, hogy milyen irányban tolódik majd el az ott kínált paletta. Félreértés ne essék, az államadósság finanszírozása, azaz a magyar állampapírok sok esetben jelentenek kifejezetten jó befektetést, de koránt sem jelenti ez azt, hogy háttérbe kellene szorítania egyéb instrumentumokat.
Ráadásul gyanítom, hogy az államnak – mint új tulajdonosnak – sem az lesz az első dolga, hogy a 2012-től az Unióban már hatályos, MiFID II. irányelveket elsőként vezesse be újonnan szerzett bankjánál, hiszen rögtön versenyhátrányba is kerülne a többi bankkal, biztosítóval szemben, amelyeknek sikerült kilobbizniuk a MiFID II. bevezetésének 2016 végéig történő elodázását. Magyarul addig folyhat a tömegtermék értékesítés, az ügyfelek körülményeinek, kockázatvállalási hajlandóságának csupán felületes felmérése, és a „slendrián” tájékoztatás.
Az aggályok közül az utóbbi jelenti az egész bankrendszerrel kapcsolatos problémakör magvát. Megfelelő szolgáltatói hozzáállás, megfelelő ügyfélfelmérés és teljes körű tájékoztatás esetén ugyanis elképzelhetetlenek lennének az időről-időre komplex össztársadalmi problémát okozó „ügyek”, mint amilyen a devizahitel kérdés, vagy amilyen a unit-linked biztosítások kapcsán várható hamarosan.
Nem szabad, hogy a valódi privátbanki szolgáltatás a süppedős bőrfotelben elfogyasztott kávéban merüljön ki. Tapasztalja meg azt, hogy miként működik egy MiFID II. módszerek alapján működő szolgáltató! Készíttesse el velünk saját, személyre szóló befektetési politikáját, amelyet segítünk értelmezni, és ha szeretné, segítünk meg is valósítani. Nézze meg a részleteket, és igényelje díjmentesen saját befektetési politikáját az ide kattintva megjelenő oldalon >>>
Leave A Comment