Ki mondja meg, hogy mi kerüljön a kosárba?

A hazai piacon sok esetben összemosódik – netán kifejezetten összemossák – a különböző portfólióépítési módokat. Pedig nagyon nem mindegy, hogy ki melyiket választja, több szempontból sem. Különösen akkor nem mindegy, ha nagyobb tőkéről van szó.

Induljunk azonban el a kályhától. A „hagyományos” bankszámlákkal szemben a portfólió értékpapír számlán (nevezik letéti számlának is) jelenik meg. A portfólió pedig az ezen a számlán található befektetések – kötvények, részvények, befektetési alapok, ETF-ek stb. illetve akár készpénz – összessége. Olyan ez, mint amikor kimegyünk a piacra, a kosarunkban van a pénztárcánk (a beutalt, befektetni szándékozott tőke), és válogatjuk a portékát (a tőkénk egy részéből különféle befektetéseket vásárolunk). Esetünkben tehát a kosárnak, tároló eszköznek felel meg a letéti számla.

A befektetéseknél, a zöldségpiaccal szemben, természetesen az elsődleges cél az, hogy a megvásárolt befektetések…

• később drágábban legyenek eladhatóak és/vagy
• menet közben kamatot, osztalékot fizessen és/vagy
• netán nem is várunk el semmilyen hozamot, csupán „parkoltatjuk” a tőkét, különösebb kockázat nélkül.

Eddig tehát rendkívül egyszerű a képlet, csak arra kell ügyelnünk, hogy a kosár, vagyis az értékpapír számla rugalmas és biztonságos legyen:

• Megfelelő letétbiztosítást nyújtson – érezhessük magunkat biztonságban.
• Online felületen legyen kezelhető.
• Elérhető legyen gyakorlatilag a teljes piaci kínálat, ne csak egy szűkebb szegmens.
• Gyors legyen a tranzakciók végrehajtása.
• Tisztességes költségeken működjön.

Az alapvető fogalmakat tehát tisztáztuk, már „csak” az a kérdés, hogy miből álljon a portfólió, vagyis…

Mi kerüljön a kosárba?

Háromféle módszert választhatunk akkor, amikor portfóliónk felépítésére, működtetésére gondolunk.

Self-trade (egyéni kereskedés)

A saját, egyéni kereskedés azt jelenti, hogy miután kiválasztottuk a piacot (vagyis a letétkezelői platformot), fogjuk a kosarat (a számlánkat), és különböző helyekről – hírek, internet, szomszéd stb. – beszerzett információk alapján keresünk befektetéseket – tudásunk, tapasztalatunk szerint döntünk – majd saját magunk meg is vásároljuk a kiválasztott értékpapírokat a letéti számlánkra.

Természetesen egy portfólió – különösen a jelen piaci körülmények közt – nem igazán lehet statikus, így folyamatos odafigyelést igényel, és minden pillanatban naprakésznek kell lennünk a szükséges információkkal, és készen kell állnunk arra, hogy eladjunk, vagy épp vegyünk valamit. Magyarul, ha nem csak kedvtelésből – hogy érezzük a „bizsergést” – végezzük ezt a tevékenységet, akkor komoly felkészültséget és naponta akár több órányi ráfordítást igényel.

Mindezek mellett tudomásul kell vennünk azt a statisztikai tényt, hogy a saját maguk által kereskedők közel 80%-a jelentős veszteségeket – netán a teljes tőke elvesztését – követően abbahagyja ezt a tevékenységet.

Brokerage (tranzakció végrehajtás)

Hazánkban talán a legelterjedtebb forma, amikor egy értékpapír közvetítőn keresztül vásároljuk a befektetéseket a letéti számlánkra. Itt már képbe kerül a bróker vagy tanácsadó, aki az adásvételi tranzakciókra a megbízásokat felveszi. Sok esetben az értékpapír közvetítő maga a letétvezető is.

Némileg megtévesztő lehet az a tény, hogy itt brókerekről, tanácsadókról beszélünk, ugyanis ennél a portfólióépítési metódusnál gyakorlatilag ugyanaz a felállás, mint saját kereskedés esetén. A bróker, tanácsadó szerepe – törvényben szabályozott módon – kizárólag a megbízások felvételére korlátozódik. Semmilyen tanácsadói szerepük nem lehet tehát. Az más kérdés, hogy a hazai „szokás” az, hogy a bróker javaslatokat tesz le az asztalra, kvázi „sugallva” a helyes döntést, amelyek közül az ügyfél választ. Ezzel azonban több probléma is van…

• Semmi nem garantálja azt, hogy független vélemény alapján kerültek az asztalra a vételi javaslatok.
• A tanácsadónak, brókernek az az érdeke, hogy az ügyfél rendelkezésre álló tőkéjének minden fillérjét befektesse, hiszen abból származik a tanácsadói bevétel. Még akkor is így van ez, amikor a piaci helyzet a tőke nagyobb részének készpénzben tartását indokolná.
• Az a hamis kép alakulhat ki az ügyfélben, hogy tanácsadókkal dolgozik, holott az egész szerződéses környezet, és a törvényi szabályzás alapján is, teljesen önállóan dönt, magára van hagyva.

Asset management (vagyonkezelés, portfólió menedzsment)

A jogilag leginkább szabályozott portfólióépítési modell az, amikor szerződéses keretek közt megbízunk egy – a felügyeletek által regisztrált, és részükről is alkalmasnak tartott – szervezetet arra, hogy kezelje letéti számlánkat.

Jobb esetben a portfólió kezelő akár több letéti platformon is meg tudja oldani a portfólió menedzsmentet, így választani tudunk a „kosarak” között is, saját preferenciáinkat figyelembe véve.

Ebben az esetben a hagyományostól eltérő módon, nem kell a megbízónak napi szinten foglalkoznia befektetéseivel, hiszen azt a vagyonkezelő teszi a hét 7 napján, a nap 24 órájában, figyelve a gazdaság rezdüléseit, monitorozva a piacot, és elemezve a portfóliót. Ő dönt, és cselekszik, amikor arra szükség van, hiszen a megbízóval ellentétben a vagyonkezelő valóban rendelkezik azzal a tudással, tapasztalattal, piacismerettel és technikai felkészültséggel, amely igazán sikeressé teheti a befektetést.

Továbbá…

• Nincs, és nem is lehet egyik befektetési termék felé elköteleződve a vagyonkezelő, így valóban azok az elemek kerülnek a portfólióba, amelyek szakmailag indokoltak.
• A vagyonkezelő nem elsősorban a befektetések vétele kapcsán kerül díjazásra, így ha a portfólió jelentős részének készpénzben tartása indokolt, akkor eszerint is fog eljárni.
• A megbízóra valóban csak az a „feladat” jut, hogy tetszése szerinti időpontban, saját online felületén nyomon kövesse a történéseket és a portfólió értékfejlődését, egyéb teendője nincs.

Amennyiben szeretne többet megtudni erről a leginkább szabályozott, és akár több millió euró értékig letétbiztosítás alatt álló portfóliómenedzsmentről, jelentkezzen díjmentes konzultációnkra az alábbi űrlap segítségével.

[include file=script/avk.txt]