by admin
Share
by admin
Share
Ameddig a takarónk ér, vágjuk rá, ám a valóság mást mutat. Hol vannak már azok az idők, amikor csak akkor vettünk meg bármit is, mikor a pénzünk már összegyűlt rá? Szüleink és nagyszüleink generációja élére állította a garast, ha a napi megélhetésen túl másra is vágyott. Mondjuk saját lakásra, autóra, telekre, utazásra. Eltelt öt, tíz, tizenöt év is mire egyik vagy másik vágyuk teljesülhetett. A fogyasztói társadalom térnyerése óta mindez akár egyidejűleg is lehetséges – kölcsönből.
Azaz csak lehetett, mert az adósságra épített globális és honi lufigazdaság egyaránt látványosan pukkadt ki két évvel ezelőtt. Világszerte országok sokasága ment csődbe, emberek milliói kerültek utcára, vesztették el otthonukat. A gazdasági fellendülés még két év elteltével is várat magára. Tán korai még számvetést készíteni, mégis felmerülhet a kérdés: lehetett volna másként is?
A lufikat kezdetben az Egyesült Államokban fújták fel mind nagyobbra: a kilencvenes évek high-tech lufiját követte a kétezres évek még kövérebb ingatlanhitelezési lufija, majd szorosan nyomában a pénzügyi termékek gigantikus globális lufija. Ezek aztán rendre ki is durrantak. Persze miközben a gyors és könnyű meggazdagodásba, a fogyasztói társadalomba vetett közös hit fűtötte fel a gazdaságot, addig boldogan dobtuk sutba a kapitalista gazdasági rend természetes konjunkturális ingadozásairól tanultakat.
Eltorzult az amerikai álom
Ám a gazdasági válság tangóját is legalább ketten táncolják. Számos kommentátor mutatott már rá, hogy az amerikai polgár sem feltétlenül vétlen áldozat. Az elmúlt évtizedekben az amerikai álom az ország sokmillió polgára számára „a kapzsiság jó“ korszellemének megfelelően átlényegült és eltorzult. Költekezz, költekezz, költekezz – és mindezt hitelre! – szólt a mantra. „Az amerikai lakosság az elmúlt években rendre többet költött, mint amennyit megkeresett, a jelentősen bővülő fogyasztást pedig jelzáloghitelekből fedezték. Az USA-ban egy ingatlanra több hitel is bejegyezhető, és sokan éltek is a lehetőséggel. A pénzt pedig nem is csak fogyasztási cikkekre költötték, hanem tőkepiaci befektetésekre is használták. Az olcsó hitelek azonban megbosszulták magukat”.
Hagyományosan egy lakáshitel bedőlésének kockázatát a hitelnyújtó cég – szokás szerint egy bank – vállalta. „Az értékpapírosítással azonban az ilyen másodlagos jelzálogokhoz fűződő hitelkockázatot a tágabb pénzpiacokra hárították, amelyekbe az európai befektetők is beletartoznak” – mutatott rá az Európai Unió FIN-FOCUS hírlevele 2007 decemberében. „Amikor az Egyesült Államok másodlagos jelzálogpiacain ingatlanokat árvereztek el, nem maradt többé fedezet ezeknek a hiteleknek a visszafizetésére, a másodlagos jelzálogon alapuló értékpapírok tehát értéküket vesztették. Az Egyesült Államokra jellemző másodlagos jelzálogpiaci válság pedig világméretű pénzügyi válsággá vált”.
S nálunk?
Miközben az Egyesült Államokban az alacsonyabb hitelképességű amerikai hitelfelvevők millióira tukmáltak rá erőszakosan önrész nélküli vagy nevetséges önrészű lakáshiteleket, Magyarországon a devizahitelesekkel történt valami hasonló. Nálunk a forinthitelekhez képest olcsóbb devizahitelek árfolyamkockázatát nem verték nagydobra a bankok, mi pedig fogyasztókként nem sok jelentőséget tulajdonítottunk a hitelügyleti szerződés apró betűs passzusainak. Miért is tettük volna, hiszen még a Nobel-díjas közgazdászokat is meglepetésként érte a globális pénzügyi összeomlás, és mert nagyon akartunk saját lakást, autót, bútort, felújítást, vállalkozást, egyebet. A bankok egymásra licitálva kecsegtettek bennünket jobbnál jobb akciókkal. És különben is: milyen alternatíváink lettek volna? Az idősebb generációkhoz hasonlóan szülőknél dekkolni, párunkkal méregdrágán bérelni, vagy többes albérletben kucorogni s kuporgatni?
Mégis elgondolkodtató kérdés ez, figyelembe véve a bedőlt hitelek számának brutális növekedését, vagy a bajba került egyének, családok menekülési útvonalait: kölcsönnel terhelt ingatlan és más értékek eladása, lakásbérlés, albérletezés, szülőkhöz történő visszaköltözés. Az országgyűlés nemrég fogadta el az Otthonvédelmi Akciótervet a lakáshitelesek megsegítésére. Kérdéses, hogy ezek az intézkedések mennyire jelentenek hathatós segítséget, melyekből egyebek közt kimaradt a „tiszta lappal indulás” lehetősége. Ez az adósságcsapdában vergődő százezrek talpra állásának egyik közpolitikai záloga lehetett volna.
Úgy tűnik, a gazdasági fellendülés egyelőre a jövő zenéje. Addig is: túl és meg kell élnünk. Évszázadok óta túlélő nemzet a magyar, és ez most sincs másként. Egyénileg, magunkra utalva, esetleg családi-baráti segítséggel, a magunk módján próbálunk boldogulni. Az elhúzódó válság sokunk számára először állította rivaldafénybe a gyengén szabályozott kapitalista pénzügyi és hitelpiacok lufigazdaságának cunami-hatását. A gazdaság izmosodásával párhuzamosan érdemes lehet újragondolnunk fogyasztói szokásainkat, életvitelünket a válsággal összefüggésben, illetve a felszínre tört sérülékenységeink fényében és azok mérséklésére.
Béres Zsuzsa
STAY IN THE LOOP
Subscribe to our free newsletter.
Leave A Comment
- korábbi kibocsátású – magasabb hozamú – magyar államkötvényekben,
- egyéb, fejlődő piacnak számító más állam kötvényeiben,
- neves német vállalkozások kötvényeiben,
- más nyugat-európai, vagy tengerentúli, nagy piaci hatású vállalkozás kötvényeiben,
- ugyanazon banknak (mint ahol betétjét elhelyezné) a banki kamat többszörösét fizető kötvényeiben?
- korábbi kibocsátású – magasabb hozamú – magyar államkötvényekben,
- egyéb, fejlődő piacnak számító más állam kötvényeiben,
- neves német vállalkozások kötvényeiben,
- más nyugat-európai, vagy tengerentúli, nagy piaci hatású vállalkozás kötvényeiben,
- ugyanazon banknak (mint ahol betétjét elhelyezné) a banki kamat többszörösét fizető kötvényeiben?
- korábbi kibocsátású – magasabb hozamú – magyar államkötvényekben,
- egyéb, fejlődő piacnak számító más állam kötvényeiben,
- neves német vállalkozások kötvényeiben,
- más nyugat-európai, vagy tengerentúli, nagy piaci hatású vállalkozás kötvényeiben,
- ugyanazon banknak (mint ahol betétjét elhelyezné) a banki kamat többszörösét fizető kötvényeiben?
- korábbi kibocsátású – magasabb hozamú – magyar államkötvényekben,
- egyéb, fejlődő piacnak számító más állam kötvényeiben,
- neves német vállalkozások kötvényeiben,
- más nyugat-európai, vagy tengerentúli, nagy piaci hatású vállalkozás kötvényeiben,
- ugyanazon banknak (mint ahol betétjét elhelyezné) a banki kamat többszörösét fizető kötvényeiben?
A „jó munkához idő kell” mondás, mint minden népi bölcsesség, alapvetően megfogja a lényeget. Ellenben van egy másik bölcsesség: „az éremnek mindig két oldala van”, és ez bizony ebben az esetben is igaz, hiszen könnyen a döntésképtelenség csapdájába kerülhetünk, ha fölöslegesen járunk körbe ezerszer egy témát.
A helyzet az, hogy pénzügyek, befektetések, vagyongyarapítás terén nem elsősorban az első lépés megtételéhez kell sokat gondolkodnunk, munkálkodnunk. Persze könnyebbnek tűnik nem változtatni semmin, és esténként nézni a Barátok közt-et a TV-ben, ráadásul ha nem változtatunk semmit, egyéb komfortzónánkból sem kell kitörnünk, nem kell új dolgokat megtanulnunk.
Pedig valójában csupán arról kell döntenünk, hogy maradunk-e a lassan már megszokott, béka feneke alatti bankbetétes kamatkörnyezetben, vagy megelégszünk-e a jelenleg kibocsátásra kerülő államkötvények hozamaival. És itt nem „hitkérdésről” van szó. Nem kell elhinnünk, hogy igenis különösebb erőfeszítés nélkül, gyakorlatilag a bankbetétekhez hasonló, vagy akár nagyobb (!) biztonság mellett a bankbetétek kamatszintjének háromszorosát vagy akár még nagyobb nettó hozamot is el lehet érni. Nem hinnünk kell benne, mert ez tény. Minden megbízónk tisztában van ezzel, hiszen folyamatosan bizonyítjuk nekik, sőt saját maguk tapasztalják.
A valódi munka akkor kezdődik, amikor a fenti – rövid átgondolást igénylő – döntés ténylegesen megszületik valakiben. Tehát nem csak sopánkodunk, hogy „de szép is volna”, hanem elindulunk. Ennek a munkának a terhe viszont leginkább már ránk -MiFID II irányelvek alapján dolgozó – tőkepiaci tanácsadókra hárul, hiszen mi szállítjuk futószalagon a megbízó céljainak eléréséhez szükséges megoldásokat.
A jó hír az, hogy folyamatosan „érkeznek vonatok”, amelyekre fel lehet szállni, „osztjuk rá a jegyeket”. Természetesen nem kényszerítünk senkit, így sokan nem szállnak fel, csak a „képeslapokat”, azaz megbízóink sikeres befektetéséről szóló beszámolóinkat kapják, hogy bizony erről a néhány hónap alatt termelődött néhány százalék – jobb esetben akár 10-15% – hozamról maradtak le.
Az idő tényező
Egy-egy épp érkező vonatra felszállni bármikor lehet, csak kérdés, hogy mire rászánjuk magunkat a döntésre, addig hány vonatot hagyunk elmenni magunk mellett. A kamatok – hozamok világában pedig az idő nagy úr. Egyáltalán nem mindegy, hogy például a megörökölt 50-100ezer, vagy akár csak megtakarított 10ezer Eurónk mondjuk 10 éves távlatban átlag nettó 2,4% vagy nettó 8% hozamot produkál. Nézzük meg a különbséget kerek 100ezer Eurónál:
A 26-27ezer és a 115ezer Euró, mint hozam közt igen tetemes a különbség, pedig ugyanarról az örökségről, megtakarításról beszélünk.
Na de a biztonság…
Igen ám, mondhatja bárki, de a bankban biztonságban van a pénzünk. Csak egy gyors kérdés: biztosabb helyen van-e a pénzünk, egy meggyötört, különadóktól sújtott magyarországi kereskedelmi bankban, mint…
Azt hiszem a választ mindenki meg tudja erre adni. Különös tekintettel arra, hogy – kerülve a „mindent egy lapra” megoldást – nem kell minden vagyonunkat egyetlen eszközbe fektetnünk, és így porlasztani tudjuk az esetleges kockázatokat.
Hogy halogat vagy dönt, az az Ön felelőssége. A céljait elérő megoldások szállítása a mi feladatunk.
Kérje saját befektetési politikájának díjmentes elkészítését! Teljes körű tájékoztatást kap, hogy miként tud kiemelkedően profitálni biztonságos keretek közt. Töltse ki a befektetési politikát igénylő űrlapot az ide kattintva megjelenő oldalon >>>
A „jó munkához idő kell” mondás, mint minden népi bölcsesség, alapvetően megfogja a lényeget. Ellenben van egy másik bölcsesség: „az éremnek mindig két oldala van”, és ez bizony ebben az esetben is igaz, hiszen könnyen a döntésképtelenség csapdájába kerülhetünk, ha fölöslegesen járunk körbe ezerszer egy témát.
A helyzet az, hogy pénzügyek, befektetések, vagyongyarapítás terén nem elsősorban az első lépés megtételéhez kell sokat gondolkodnunk, munkálkodnunk. Persze könnyebbnek tűnik nem változtatni semmin, és esténként nézni a Barátok közt-et a TV-ben, ráadásul ha nem változtatunk semmit, egyéb komfortzónánkból sem kell kitörnünk, nem kell új dolgokat megtanulnunk.
Pedig valójában csupán arról kell döntenünk, hogy maradunk-e a lassan már megszokott, béka feneke alatti bankbetétes kamatkörnyezetben, vagy megelégszünk-e a jelenleg kibocsátásra kerülő államkötvények hozamaival. És itt nem „hitkérdésről” van szó. Nem kell elhinnünk, hogy igenis különösebb erőfeszítés nélkül, gyakorlatilag a bankbetétekhez hasonló, vagy akár nagyobb (!) biztonság mellett a bankbetétek kamatszintjének háromszorosát vagy akár még nagyobb nettó hozamot is el lehet érni. Nem hinnünk kell benne, mert ez tény. Minden megbízónk tisztában van ezzel, hiszen folyamatosan bizonyítjuk nekik, sőt saját maguk tapasztalják.
A valódi munka akkor kezdődik, amikor a fenti – rövid átgondolást igénylő – döntés ténylegesen megszületik valakiben. Tehát nem csak sopánkodunk, hogy „de szép is volna”, hanem elindulunk. Ennek a munkának a terhe viszont leginkább már ránk -MiFID II irányelvek alapján dolgozó – tőkepiaci tanácsadókra hárul, hiszen mi szállítjuk futószalagon a megbízó céljainak eléréséhez szükséges megoldásokat.
A jó hír az, hogy folyamatosan „érkeznek vonatok”, amelyekre fel lehet szállni, „osztjuk rá a jegyeket”. Természetesen nem kényszerítünk senkit, így sokan nem szállnak fel, csak a „képeslapokat”, azaz megbízóink sikeres befektetéséről szóló beszámolóinkat kapják, hogy bizony erről a néhány hónap alatt termelődött néhány százalék – jobb esetben akár 10-15% – hozamról maradtak le.
Az idő tényező
Egy-egy épp érkező vonatra felszállni bármikor lehet, csak kérdés, hogy mire rászánjuk magunkat a döntésre, addig hány vonatot hagyunk elmenni magunk mellett. A kamatok – hozamok világában pedig az idő nagy úr. Egyáltalán nem mindegy, hogy például a megörökölt 50-100ezer, vagy akár csak megtakarított 10ezer Eurónk mondjuk 10 éves távlatban átlag nettó 2,4% vagy nettó 8% hozamot produkál. Nézzük meg a különbséget kerek 100ezer Eurónál:
A 26-27ezer és a 115ezer Euró, mint hozam közt igen tetemes a különbség, pedig ugyanarról az örökségről, megtakarításról beszélünk.
Na de a biztonság…
Igen ám, mondhatja bárki, de a bankban biztonságban van a pénzünk. Csak egy gyors kérdés: biztosabb helyen van-e a pénzünk, egy meggyötört, különadóktól sújtott magyarországi kereskedelmi bankban, mint…
Azt hiszem a választ mindenki meg tudja erre adni. Különös tekintettel arra, hogy – kerülve a „mindent egy lapra” megoldást – nem kell minden vagyonunkat egyetlen eszközbe fektetnünk, és így porlasztani tudjuk az esetleges kockázatokat.
Hogy halogat vagy dönt, az az Ön felelőssége. A céljait elérő megoldások szállítása a mi feladatunk.
Kérje saját befektetési politikájának díjmentes elkészítését! Teljes körű tájékoztatást kap, hogy miként tud kiemelkedően profitálni biztonságos keretek közt. Töltse ki a befektetési politikát igénylő űrlapot az ide kattintva megjelenő oldalon >>>
A „jó munkához idő kell” mondás, mint minden népi bölcsesség, alapvetően megfogja a lényeget. Ellenben van egy másik bölcsesség: „az éremnek mindig két oldala van”, és ez bizony ebben az esetben is igaz, hiszen könnyen a döntésképtelenség csapdájába kerülhetünk, ha fölöslegesen járunk körbe ezerszer egy témát.
A helyzet az, hogy pénzügyek, befektetések, vagyongyarapítás terén nem elsősorban az első lépés megtételéhez kell sokat gondolkodnunk, munkálkodnunk. Persze könnyebbnek tűnik nem változtatni semmin, és esténként nézni a Barátok közt-et a TV-ben, ráadásul ha nem változtatunk semmit, egyéb komfortzónánkból sem kell kitörnünk, nem kell új dolgokat megtanulnunk.
Pedig valójában csupán arról kell döntenünk, hogy maradunk-e a lassan már megszokott, béka feneke alatti bankbetétes kamatkörnyezetben, vagy megelégszünk-e a jelenleg kibocsátásra kerülő államkötvények hozamaival. És itt nem „hitkérdésről” van szó. Nem kell elhinnünk, hogy igenis különösebb erőfeszítés nélkül, gyakorlatilag a bankbetétekhez hasonló, vagy akár nagyobb (!) biztonság mellett a bankbetétek kamatszintjének háromszorosát vagy akár még nagyobb nettó hozamot is el lehet érni. Nem hinnünk kell benne, mert ez tény. Minden megbízónk tisztában van ezzel, hiszen folyamatosan bizonyítjuk nekik, sőt saját maguk tapasztalják.
A valódi munka akkor kezdődik, amikor a fenti – rövid átgondolást igénylő – döntés ténylegesen megszületik valakiben. Tehát nem csak sopánkodunk, hogy „de szép is volna”, hanem elindulunk. Ennek a munkának a terhe viszont leginkább már ránk -MiFID II irányelvek alapján dolgozó – tőkepiaci tanácsadókra hárul, hiszen mi szállítjuk futószalagon a megbízó céljainak eléréséhez szükséges megoldásokat.
A jó hír az, hogy folyamatosan „érkeznek vonatok”, amelyekre fel lehet szállni, „osztjuk rá a jegyeket”. Természetesen nem kényszerítünk senkit, így sokan nem szállnak fel, csak a „képeslapokat”, azaz megbízóink sikeres befektetéséről szóló beszámolóinkat kapják, hogy bizony erről a néhány hónap alatt termelődött néhány százalék – jobb esetben akár 10-15% – hozamról maradtak le.
Az idő tényező
Egy-egy épp érkező vonatra felszállni bármikor lehet, csak kérdés, hogy mire rászánjuk magunkat a döntésre, addig hány vonatot hagyunk elmenni magunk mellett. A kamatok – hozamok világában pedig az idő nagy úr. Egyáltalán nem mindegy, hogy például a megörökölt 50-100ezer, vagy akár csak megtakarított 10ezer Eurónk mondjuk 10 éves távlatban átlag nettó 2,4% vagy nettó 8% hozamot produkál. Nézzük meg a különbséget kerek 100ezer Eurónál:
A 26-27ezer és a 115ezer Euró, mint hozam közt igen tetemes a különbség, pedig ugyanarról az örökségről, megtakarításról beszélünk.
Na de a biztonság…
Igen ám, mondhatja bárki, de a bankban biztonságban van a pénzünk. Csak egy gyors kérdés: biztosabb helyen van-e a pénzünk, egy meggyötört, különadóktól sújtott magyarországi kereskedelmi bankban, mint…
Azt hiszem a választ mindenki meg tudja erre adni. Különös tekintettel arra, hogy – kerülve a „mindent egy lapra” megoldást – nem kell minden vagyonunkat egyetlen eszközbe fektetnünk, és így porlasztani tudjuk az esetleges kockázatokat.
Hogy halogat vagy dönt, az az Ön felelőssége. A céljait elérő megoldások szállítása a mi feladatunk.
Kérje saját befektetési politikájának díjmentes elkészítését! Teljes körű tájékoztatást kap, hogy miként tud kiemelkedően profitálni biztonságos keretek közt. Töltse ki a befektetési politikát igénylő űrlapot az ide kattintva megjelenő oldalon >>>
A „jó munkához idő kell” mondás, mint minden népi bölcsesség, alapvetően megfogja a lényeget. Ellenben van egy másik bölcsesség: „az éremnek mindig két oldala van”, és ez bizony ebben az esetben is igaz, hiszen könnyen a döntésképtelenség csapdájába kerülhetünk, ha fölöslegesen járunk körbe ezerszer egy témát.
A helyzet az, hogy pénzügyek, befektetések, vagyongyarapítás terén nem elsősorban az első lépés megtételéhez kell sokat gondolkodnunk, munkálkodnunk. Persze könnyebbnek tűnik nem változtatni semmin, és esténként nézni a Barátok közt-et a TV-ben, ráadásul ha nem változtatunk semmit, egyéb komfortzónánkból sem kell kitörnünk, nem kell új dolgokat megtanulnunk.
Pedig valójában csupán arról kell döntenünk, hogy maradunk-e a lassan már megszokott, béka feneke alatti bankbetétes kamatkörnyezetben, vagy megelégszünk-e a jelenleg kibocsátásra kerülő államkötvények hozamaival. És itt nem „hitkérdésről” van szó. Nem kell elhinnünk, hogy igenis különösebb erőfeszítés nélkül, gyakorlatilag a bankbetétekhez hasonló, vagy akár nagyobb (!) biztonság mellett a bankbetétek kamatszintjének háromszorosát vagy akár még nagyobb nettó hozamot is el lehet érni. Nem hinnünk kell benne, mert ez tény. Minden megbízónk tisztában van ezzel, hiszen folyamatosan bizonyítjuk nekik, sőt saját maguk tapasztalják.
A valódi munka akkor kezdődik, amikor a fenti – rövid átgondolást igénylő – döntés ténylegesen megszületik valakiben. Tehát nem csak sopánkodunk, hogy „de szép is volna”, hanem elindulunk. Ennek a munkának a terhe viszont leginkább már ránk -MiFID II irányelvek alapján dolgozó – tőkepiaci tanácsadókra hárul, hiszen mi szállítjuk futószalagon a megbízó céljainak eléréséhez szükséges megoldásokat.
A jó hír az, hogy folyamatosan „érkeznek vonatok”, amelyekre fel lehet szállni, „osztjuk rá a jegyeket”. Természetesen nem kényszerítünk senkit, így sokan nem szállnak fel, csak a „képeslapokat”, azaz megbízóink sikeres befektetéséről szóló beszámolóinkat kapják, hogy bizony erről a néhány hónap alatt termelődött néhány százalék – jobb esetben akár 10-15% – hozamról maradtak le.
Az idő tényező
Egy-egy épp érkező vonatra felszállni bármikor lehet, csak kérdés, hogy mire rászánjuk magunkat a döntésre, addig hány vonatot hagyunk elmenni magunk mellett. A kamatok – hozamok világában pedig az idő nagy úr. Egyáltalán nem mindegy, hogy például a megörökölt 50-100ezer, vagy akár csak megtakarított 10ezer Eurónk mondjuk 10 éves távlatban átlag nettó 2,4% vagy nettó 8% hozamot produkál. Nézzük meg a különbséget kerek 100ezer Eurónál:
A 26-27ezer és a 115ezer Euró, mint hozam közt igen tetemes a különbség, pedig ugyanarról az örökségről, megtakarításról beszélünk.
Na de a biztonság…
Igen ám, mondhatja bárki, de a bankban biztonságban van a pénzünk. Csak egy gyors kérdés: biztosabb helyen van-e a pénzünk, egy meggyötört, különadóktól sújtott magyarországi kereskedelmi bankban, mint…
Azt hiszem a választ mindenki meg tudja erre adni. Különös tekintettel arra, hogy – kerülve a „mindent egy lapra” megoldást – nem kell minden vagyonunkat egyetlen eszközbe fektetnünk, és így porlasztani tudjuk az esetleges kockázatokat.
Hogy halogat vagy dönt, az az Ön felelőssége. A céljait elérő megoldások szállítása a mi feladatunk.
Kérje saját befektetési politikájának díjmentes elkészítését! Teljes körű tájékoztatást kap, hogy miként tud kiemelkedően profitálni biztonságos keretek közt. Töltse ki a befektetési politikát igénylő űrlapot az ide kattintva megjelenő oldalon >>>
Tisztelettel jelentem,hogy ezt a tőkés rabló világot nélkülözni kellene sürgősen.
Jónás.
That’s really thinikng at a high level
Az a baj, hogy mindent az árfolyamkockázatra fognak. Ez viszont ámítás! Nagyságrendileg nagyobb gond a bankok által egyoldalúan végrehajtott drasztikus és kivédhetetlen kamatemelés. Amíg a hitelfelvétel előtt megkaptuk a maximális tájékoztatást az árfolyamkockázatról, addig egy szót sem ejtettek a kamatemelés mértékének ilyen lehetőségéről. Nekem 3,49%-ról 8,1%-ra emeltek, előzetes értesítés nélkül. Mert állami segítséggel azt csináltak,amit akartak.
Az akcióterv is elhibázott, mert új kényszerhitel felvételén alapul, és stabilizálja az eredeti szerződéstől eltérő kamatokat. A törlesztőrészlet emelkedése 40%-ban az árfolyamból, és 60%-ban a kamatemelésből ered. A megemelt kamatokra kivetett extra adó fizetése miatt a bankok már ha akarnának, sem tudnának visszalépni az eredeti kamatszintre. Anélkül pedig az egésznek csak további árfolyam emelő hatása lesz.
Üdv: Zoli
Pont találtam ma egy kapcsolódó cikket a Portfolio.hu-n:
A Portfolio.hu arról készített összeállítást, mekkora csapást jelent a devizahitelesek számára a kamatemelés. A gazdasági hírportál arra figyelmeztet, hogy a kamatdöntések a devizaárfolyam változásokhoz hasonló következményekkel járhatnak, így egy 1 százalékpontos kamatemelés csaknem 10 százalékos emelkedést is okozhat a törlesztőrészletekben. A lap emlékeztet rá: csütörtökön az Európai Központi Bank alapkamatot emelt, így ismét aktuális a kérdés: mennyit éreznek meg az eurohitelesek a jegybanki kamatemelésből, és mi vár a frankhitelesekre?
http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/mekkora_csapas_a_kamatemeles_a_devizahiteleseknek.152230.html
Hajnal