Meddig gurulhat a Forint?

Az infláció, azaz a forint vásárlóerejének csökkenése a napokban volt a blog témája, de a mai Moody’s leminősítés kapcsán újra elő kell vegyük. Alapvető kérdés, hogy hol van a gödör alja? Már amennyiben nem azt feltételezzük, hogy feneketlen kútba zuhanunk.

Tehát mi a realitás.

A vásárlóérték természetesen nem függetleníthető a gazdasági teljesítménytől, amelyet ráadásul nem is csak önmagához kell mérnünk, hanem el kell helyeznünk a világgazdaságban is.

Mi történt az elmúlt tíz évben? Tapasztalhattunk egy – korábbiakhoz képest viszonylag alacsonynak mondható – inflációt, amely évről errodálta a Forintot. Ennek ellenére a külföldi devizák, főként az Euro egy viszonylag szűk sávban, 250-300 Ft között mozgott.

Mi következik, következhet ebből? Logikusan az, hogy túlértékelt lett a forint. Ezt persze mi itt, Magyarországon nem feltétlenül érezzük így, de a realitások talaján maradva – az Euro övezet és a magyar infláció közötti évi 2-3% különbség miatt – ez így van.

Forrás: Makkos Albert, devizahitelmegoldás.com

A fenti ábrából világosan látszik, hogy az Euro jelenlegi „reális” árfolyamának 500 Ft körül kellene mozognia. Az, hogy ez az értékkülönbség milyen ütemben, és mikorra fog kiegyensúlyozottá válni, azaz közelíteni az 500 Ft-os szinthez, nehezen jósolható. A mai események akár már ennek a folyamatnak a felgyorsulását is jelezhetik.

Mindenkinek célszerű tehát a vagyonmenekítés, megóvás feladatainak fontosságát előrébb sorolnia.

Vagyonmenekítés témájú HozamInfo klubestjeinkről ide kattintva tudhat meg többet >>>

2011-11-25T18:07:52+01:002011 november 25.|Tags: , , , , |5 hozzászólás

5 hozzászólás

  1. Radvánszky János. 2011-11-25 at 18:47 - Reply

    Tisztelt Hozaminfó.
    Az a véleményem,hogy a Forintunk, addig ilyen cipőbe fog járni,
    ameddig,Tőzsde,és Forex piacon jelen lesz .
    Érdekes 40 évig az infláció,csak ezrelékekben volt mérhető.Hát
    nemérdekes?
    Tisztelettel. János.

  2. Joci 2011-11-25 at 22:59 - Reply

    Emlékeim szerint az Uniós belépéskor (2004 ) 2010-re irányozták elő az akkori országvezetők az Euro bevezetését, s az infláció különbségből ( euro , illetve forint ) számítottan 300-320 forint közötti átváltási árfolyamot jósoltak. ( Furcsa, hogy az inflációs különbség és a negatív külkereskedelmi mérleg ellenére nem gyengült a forint, sőt erősödött. Az, hogy a forint túlértékelt, a hozzáértéknek evidens volt, mégis a devizakölcsönöket erőszakolták.)
    Így a mai 310-320 forint körüli árfolyamot reálisnak tartom, figyelembe véve, hogy az inflációs különbség idáig csökkent.
    Az 500 forintos euró prognózist megalapozatlannak tartom, amely mélyen leértékel minden magyar vagyont és tevékenységet, s a másik végletbe lendülést jelenti.
    Mindazonáltal a leértékelődés a magyar gazdaságot Európa talán legversenyképesebb gazdaságává teszi, a külkereskedelmi aktívumot hatalmas mértékben növeli. A nagy elosztó rendszerek önkéntes, nem az IMF által diktált szerkezetátalakítása, a kiegyensúlyozott gazdálkodás erős gazdaságot és államot eredményez.
    Egy probléma van, az hogy a gyenge forint árfolyamon a külső adósság teher elviselhetetlen szintre szökik. Ebben az esetben az állam nem tehet mást, mint hogy megtagadja a fizetést, könnyítést és/vagy átütemezést kér.
    De nem hiszem, hogy eljutunk idáig, mert a gazdaság egészséges, az állami újraelosztás csökken, az állam szufficites elsődlegesen, s így Magyarország kizsákmányolóinak sem érdeke a húrok túlfeszítése, amennyiben az európai béke fennmaradása szempont marad. Ha nem ez a szándék, akkor természetesen bármi, s annak az ellenkezője is előfordulhat.
    A nemzetközi piacok ( vajon kik ők ? ) és a végső döntéshozók nem a felszíni ( sokszor helytelen és rossz ) kommunikációt szokták nézni, hanem a tényeket és a tetteket. Ebből a szempontból Magyarországnak nincs szégyenkezni valója. Kormánya megvalósítja azt, hogy az állampolgárai érdekét és a szerkezetátalakítást, az adósság megfelelő rendezése érdekében egyszerre igyekszik teljesíti. Az állam erősítése helyes, mert gyenge állam nem tud úrrá lenni a helyzeten, s nem tudja a folyamatokat kézben tartani. Erősen tévednek a nemzetközi piacok, ha a magyar államot gyengíteni kívánják. Abban is tévednek, hogy a nagyon erős felhatalmazású kormányt lecserélhetik. Támadásaikkal a kormányból vagy hőst vagy mártírt csinálhatnak. A 2014. évi választások pedig még messze vannak. A világ addig vagy rendeződik, vagy fejre áll.
    A múlt században is pont 14 év kellett ahhoz a századfordulótól számítottan a világ fejre álljon. Ma azonban mindenkinek sokkal több a veszteni valója, s ezért remélem, hogy a gazdasági és politikai kilengések csökkentése lesz a cél, s az arany középút megtalálása. Az 500 forintos euró árfolyam jóslása számomra az emberek megfélemlítését és további elbizonytalanítását jelenti. Ezt nem kellene csinálni. Ezért fejtettem ki a véleményem erről itt, bár még soha nem nyilvánítottam véleményt semmilyen internetes fórumon. Ha az 500 forintos árfolyam csak provokáció volt, akkor ezzel nálam elérték a céljukat.

    • Ivanics László 2011-11-26 at 10:46 - Reply

      Ha jól emlékszem 1990-be 110 Ft-on váltották a dollárt. Ekkor 4 kg kenyeret lehetett rajta venni.
      Ha ez az arány lenne most is, akkor a dollárnak 1000 Ft-nak kellene lenni.

      • Joci 2012-01-01 at 13:41 - Reply

        A valósághoz közelebbi értékarányokat az tükrözné jobban, ha tudnánk azt, hogy amerikában az 1 dollárért hány kiló kenyeret lehetett venni akkor és most.

  3. Jano 2012-01-06 at 07:50 - Reply

    Úgy látom okos emberek közé keveredtem…
    Bocs hogy megszólalok,de szeretnék megérteni két dolgot:
    korom szerint átéltem a 80-90-00-10-es éveket tapasztaltam,hogy 90 körül „be voltunk hajolva”, de
    1.94-95 körül elindultunk felfelé 08-ig mentünk mint a gőzös–ez az ország attól nagyobb GDP-t nem fog előállitani mint abban az időben–ez bevétel volt
    2.kiprivatizáltuk az ország értékeit–ez is bevétel volt (mindegy hogy mennyi tünt el de bevétel volt)
    3. az előbbi két bevétel mellet (is)–jelentősen eladósodtunk

    Ez kb olyan mint ha a jól kereső ember eladja összes „örökölt” vagyonát és igy is tartozása van–nos a magánéletben erre az emberre kb tudjuk milyen sors várhat:
    Ha egyedülálló –akkor alkohol..éhezés..lépcsőaluljáró..kötélablak… stb..vagy ha emberünk kellő kiállású..jön egy gazdag kövér koros nő aki élete hátra lévő részében „”szeretné kiélni magát”
    Ha családos akkor ugyan ez csak válással kezdődik a sorrend
    Talán a legritkább eset az ha el megy dolgozni és kezdi előlről az egészet–csak közben eltelt 30 év…

    Tudom minden hasonlat sántit egy kicsit…
    Ezek után mit várhatunk?Nekünk a tajgában a helyünk az erdő kellős közepén a fatetején… vagy bátran ácsingózhatunk az európa felé?

    Köszönettel

    Jano

Leave A Comment