A rendszerváltás előtt nem feltétlenül kellett, mert az állam „megoldotta”. Azt követően egyre inkább előkerült az öngondoskodás szükségszerűsége. Ma már talán mindenki átérzi a fontosságát, viszont egyre többen jönnek rá, hogy csalódniuk kell a végelszámoláskor. Így sokan leszoknak a megtakarításról, mondván „minek, ha a végén kevesebbet kapok vissza”.
Két alapvető ok miatt egyszerűen nem tehetjük meg azt, hogy ne rendelkezzünk valódi megtakarítással…
Nem lesz nyugdíjunk
Időről-időre felkapja a témát a média, de aztán valami fontosabb külhoni esemény, vagy épp a ligetvédők harca, eltereli a figyelmet róla, pedig talán az egyik legégetőbb kérdés. Sokszor írtunk már a pilótajátéknak is tekinthető állami nyugdíjrendszerről (például itt). Az aktuálisan – ma már adóként beszedett – járulékokból fizetik az aktuális nyugdíjakat, és az öregedő társadalom miatt, egyre kevesebb ember befizetéséből kell egyre több nyugdíjat kifizetni. Erre a célra pedig – a törvény alapján – csak annyit lehet kifizetni, amennyi a nyugdíjkasszába befolyik. Bármennyire is jól teljesít Magyarország, egyetlen kancsóból nem lehet egy egész vödröt megtölteni vízzel.
Hacsak tehát nem apellálunk arra az új törvényre, amely alapján a gyerekek – akár behajtható – törvényi kötelessége eltartani a szülőket, akkor szükségképpen vagyont kell felhalmoznunk, amivel az éhnyugdíjat ki tudjuk majd egészíteni.
A vagyonfelhalmozást elvileg a párnacihában is megoldhatnánk, de ott a másik szükségszerűség, amely miatt valódi megtakarítás kell. Ez nem más, mint az…
Infláció
Legyinthetünk erre, hiszen az elmúlt egy-két évben a „nullaközeli” inflációról szólnak a hírek. Emlékeznünk kell azonban, hogy ez 5-10, pláne 20 éve nem így volt, és biztosra vehetjük, hogy a központi bankok (FED, EKB stb.) fedezet nélküli pénznyomtatása 5-10 éves távlatban meghozzák „eredményüket” ezen a téren, amelynek hatásait senki nem kerülheti el. A pénznyomtatás hasonló ahhoz, mint amikor egy alkoholista – csak azt szem előtt tartva, hogy nem szeretne a következő napokban rosszul lenni – tovább iszik, hiszen akkor nem lesz rosszul, nem fognak jelentkezni az elvonási tünetek. Nem kell ecsetelnünk, hogy ennek a hozzáállásnak hosszú távon mi az eredménye.
Szabó Gergely közgazdász, az alábbi videóban nagyon szemléletesen mutatja meg a gazdaságba kerülő pénz és az infláció összefüggéseit:
Az infláció hatását alapvetően vagyoni értékek felhalmozásával lehet kivédeni (ingatlan, vállalati tulajdon – azaz részvény, árupiaci termékek, vagy ezekkel valóban fedezett értékpapír), hiszen ha valamilyen kézzel fogható eszközünk van, és közben a pénznek romlik az értéke, akkor a birtokunkban lévő eszközt később drágábban lehet majd eladni. Ilyen módon a felhalmozott vagyon tartani tudja értékét, sokkal kevésbé függ az inflációtól. Fontos továbbá az is, hogy a megtakarítás aktív menedzsment alatt álljon, hiszen a piacok mozognak, és egyáltalán nem biztos az, hogy amiben ma „trendi” tartani a vagyonunkat, az 5-10-20 év múlva is hatékony értékmegőrző szereppel fog bírni.
Keressük a megtakarítások Szent Grálját
Vegyük akkor sorba, hogy melyek azok a tényezők, amelyeket szem előtt kell tartanunk, ha meg akarjuk találni az ideális, vagy legalább ahhoz közelítő megtakarítási formát.
- Vagyoni értékekben lehessen építeni a vagyont.
- Szakértelem és gyakorlat híján ne nekünk kelljen döntéseket hozni arról, hogy épp milyen vagyoni érték(ek)ben van a megtakarításunk.
- A szakértelem nem csak abból a szempontból fontos, hogy nekünk ne kelljen a megtakarításokkal foglalkoznunk, hanem a megtakarítások hatékonyságára, értéknövekedésére is hatással van.
- Az elmúlt időszak brókerbotrányaiból és takarékszövetkezeti bedőléseiből kiindulva, fontos az intézményi biztonság, vagyis hogy milyen összeghatárig szól a betéti-, letéti garancia.
- Hiába a garancia és a szakértelem, ha minden komolyabb hozamot elvisznek a költségek. Akkor lehet hatékony a megtakarítás, ha a nagyobb összegű befektetésekhez mérhetően alacsonyak a járulékos költségek.
- Szem előtt kell tartanunk a jogi környezetet, nem csak a garanciák szempontjából, hanem hogy mennyire kiszámíthatatlanok a törvények. Ha csak az elmúlt 15-20 évre visszatekintünk, az adókedvezmény-változástól kezdve a magánnyugdíjpénztári államosításig igen sok változás borította fel sokak terveit.
- Lehet hosszú távú a gondolkodásunk, de az élet írja a forgatókönyvet, így az ideális megtakarítás nem lehet „bebetonozva”, szükség esetén – különösebb veszteség nélkül – hozzá kell tudnunk férni vagyonunkhoz, akár a tervezett idő előtt is.
- Nem mindenki tud patikamérlegen gazdálkodni. Lehet, hogy néhány hónapon keresztül menni fog, de változhatnak a prioritások. Ezért szükséges, hogy a megtakarítás hozzánk alkalmazkodjon, és egyes időszakokban szabadon szüneteltessük a takarékoskodást, máskor pedig, amikor „ránk szakad az OTP” félretehessünk többet.
- Végül, de nem utolsó sorban, mindig tudnunk kell, hogy mennyi az annyi. Vagyis ne évente kapott, homályos elszámolásokból kelljen egy ismerős matematikussal kiszámoltatnunk, hogy most akkor mennyivel is növekedett a vagyonunk.
Természetesen nem véletlenül szedtük össze ezeket a jogos elvárásokat. Már évek óta keressük a megtakarítások „Szent Grálját”, de sehol nem találtuk. Mivel rendkívül fontosnak tartjuk a témát, így – magad Uram, ha szolgád nincs alapon – kénytelenek voltunk vagyonkezelő partnerünkkel magunk összerakni azt a megtakarítási formát, amelyre minden öngondoskodónak szüksége van. Részletekkel jelentkezünk következő bejegyzésünkben.
Leave A Comment