Az az „örömhír” járta a médiát néhány héttel ezelőtt – gondolom valamely biztosító „közbenjárására” – hogy végre újra növekszik az egyösszegű unit linked biztosítások száma illetve az ebbe történő befektetések összege.
Kisebb visszhangot kapott egy másik hír nyáron, amely egy fontos – a jövőben talán nem is ritka – történést adott hírül. Eszerint az egyik biztosítótársaság ingatlan eszközalapjának értékét egyik pillanatról a másikra jelentősen csökkentették. A 40%-os (!) csökkenés egy pillanat alatt, „természetesen” utólagos közléssel történt. Mindez 2013-ban Magyarországon. (részletek >>>).
Ez történhet akkor, amikor nem tudjuk, hogy pontosan mibe is fektetjük a pénzünket. Ha pedig nem tudjuk mibe is fektettünk, annak kockázatait sem ismerhetjük. Sajnos a unit linked eszközalapoknál leginkább hangzatos – sokszor „beszédes” – nevekkel találkozunk, amely utal egy „trendi” iparági vagy földrajzi irányultságra, de semmit nem árul el arról, hogy valójában hol is van a pénzünk.
Ha annyit hallunk, hogy kínai alap, vagy fejlődő piaci alap, egy mások által manipulált, igen elnagyolt képünk lesz csak arról, hogy hol, mibe fektettük a pénzünket. Képzeljük csak el, a 2008-as válság kapcsán, bő egy év alatt csak játékgyártó cégből 6000 (!) ment tönkre Kínában. És ha mesés kincsek képével operáló latin-amerikai eszközalapunk van, akkor vajon az inkább Braziliában vagy épp Nicaraguaban fektet be?
Kié a befektetés?
A másik fontos kérdés, hogy ha van egy biztosításunk és abban egy eszközalappal „rendelkezünk”, az valóban a mienk, vagy csak azt hisszük?
Ha sarkítottan nézzük, valójában csak egy biztosítási kötvénnyel rendelkezünk, ha unit linked biztosításunk van. Magyarul egy ígérvényünk van arról, hogy a biztosítónak „kölcsönadott” összegeket – jobb esetben hozamokkal – milyen feltételek mellett fogjuk visszakapni később. Ezeket a bizonyos feltételeket az általános szerződési feltételek 30-40 oldala és mellékletei tartalmazzák.
A befektetés tehát nem a mienk, az egyes befektetési alapok befektetési jegyei nincsenek a nevünkön letétbe helyezve, csupán áttételesen – a biztosító könyvelésében – van hozzá némi közünk. Ilyen formán természetesen az egyes alapokban megfogalmazott garanciák sem minket illetnek, hanem a tényleges befektetőt, vagyis a biztosítót.
Mi lesz, ha sokan eszmélnek?
Kérdés, hogy mi történik akkor, ha például a magas költségszerkezet vagy bármi más miatt a társaságoktól elforduló ügyfelek – adott esetben veszteségek árán is – tömegesen elkezdik kivonni tőkéjüket az eszközalapokból? Ez a folyamat bizony megindult a devizahitel végtörlesztési lehetőségek idején, és az eszmélés tovább folytatódott, egyre többen látják be, hogy nem éri meg havonta súlyos tízezreket „félretenni” egy fekete lyukba. Közel egy éve már a PSZÁF is kifejezetten óvatosságra int (korábbi írásunk a témában >>>)
Visszatérve induló példánkhoz, a szabályzók is hozzájárulhatnak a bizonytalansághoz, hiszen ma már törvény adta lehetőség az, hogy „illikvidnek” nyilvánítsanak egy eszközalapot, és a befektetők tőkéjének védelmében – akár két évre is – befagyasszák az abból történő kifizetéseket.
Az itt felsorolt „furcsaságok” valójában koránt sem adnak teljes képet a helyzetről, és nem is a legsúlyosabb visszásságai a befektetési egységekhez kötött (unit linked) biztosításoknak. Ennek ellenére sem tűnik el a piacról, szóval úgy tűnik továbbra sem vedlettük le a tollpihéket a hátunkról, és vígan csipegetjük az elénk szórt csalimorzsákat. Mindezt annak ellenére, hogy foglalkozva a témával, könnyedén találhatnánk valóban termő búzamezőket.
A fenti, és sok egyéb – a befektetési biztosításokkal kapcsolatos – témát boncolgat, alternatívákat is felsoroló november 7-i klubestünk. Természetesen a kérdéseké a fő szerep, készüljön fel tehát kérdésekkel, szakértőinktől megkaphatja a válaszokat.
Amennyiben már most döntött, hogy meg kellene vizsgálni meglévő kötvényeit,
Leave A Comment