Közkatona kontra vezérhangya?

Rajtunk áll: marketingkárosultak leszünk a tálcán kínált pénzügyi vágyálmokat kergetve, vagy magunkba nézve, kialakított saját pénzügyi céljainkat valósítjuk meg. Persze egyszerűbb instant álmokban élni, és nehezebb kitalálni, majd következetesen végigvinni egy saját pénzügyi stratégiát.

Azért sem egyszerű a dolgunk a választáskor, mert a vágyálmok vonzóbbak. Már-már járványossá vált az a tipikus álom, hogy kockázat nélkül, betonbiztos garanciákkal akarunk nagy hozamot. És ha lehet, akkor adóznunk se kelljen érte. Sőt valójában nekünk semmit ne is kelljen csinálnunk. Betesszük a pénzt egy gépbe, és visszakapjuk többszörözve. Évente legalább egy olyan vállalkozás van, amely eltűnik néhány milliárddal, de nem is az tűnik számomra a legnagyobb problémának. A kriminalitás egy olyan dolog, amelyet rövid úton – még ha adott esetben sokak veszteségével is jár – észlelünk, és ki tudjuk zárni az életünkből.

Nem látjuk a fától az erdőt

Nagyobb problémának tűnik az, hogy a pénzügyi szolgáltatás mint fogalom átalakult. Alapvetően a szolgáltatás nevében is hordozza: szolgálat. Valaminek vagy valaki(k)nek a kiszolgálását. Ma viszont már jobbára nem szolgáltatást veszünk igénybe, hanem „pénzügyi szolgáltatást veszünk”. Magyarul a szolgáltatást a szolgáltatók termékként kezelik. A termékkel pedig ugyebár kereskednek, és a kereskedelem célja elsősorban a profit, nem pedig a szolgálat.

A kereskedelemben elsődleges feladat az, hogy megkeressék azokat az eszközöket, azokat a vevői motivációs lehetőségeket, amelyekkel eladható a termék. És mindez jórészt független attól, hogy mennyire hasznos, haszontalan, rosszabb esetben mennyire káros a vevőnek. Ennek megfelelően el kell hitetnie a „kereskedőnek” azt, hogy megoldást kínál a vevő problémáira. Sőt, sok esetben az történik, hogy – a lovon fordítva ülve – a problématudatunkat alakítják ki vagy erősítik olyan területeken, amely valójában nem, vagy nem úgy igényelne megoldást részünkről.

A fenti szemléletnek – és az igen hatékony, tőkével és az érdekek megteremtésével folytatott lobbitevékenységnek – köszönhető, hogy „társadalmilag elfogadott” módon folyt/folyik ez a típusú „pénzügyi szolgáltatás” Magyarországon. Ennek (is) köszönhető a devizahiteles problémakör, a vakon kötött nyugdíjbiztosításokkal újraélesztett unit linked biztosítások és az effektíve veszteséget termelő bankbetétek sok százezres száma.

Társadalmilag, és az egyén szintjén is ez a legnagyobb probléma. Nem saját magunk céljait határozzuk meg, amelyhez elkészítünk egy megvalósítási tervet, és következetesen véghez is visszük, hanem a fogyasztói társadalomhoz idomulva, a MÁSOK ÁLTAL kijelölt vágyainkat próbáljuk kielégíteni a MÁSOK ÁLTAL számunkra legyártott megoldásokkal.

Vezérhangya vagy közkatona

sisakot_felA döntés rajtunk áll. Közkatonák akarunk lenni, akik feláldozhatóak, és áldozatos munkával, akár saját kárukra is segítenek megvalósítani mások céljait, vagy vezérhangyák, akik a saját maguk által meghatározott irányban haladnak, és el is érik céljaikat?

  • A közkatona hallgat. Meghallgatja az ajánlatokat, az érveket, és teljesíti a kéréseket.
  • A vezérhangya először is egyeztet saját magával egy időpontot, amikor át tudja gondolni, hogy merre is szeretne menni. Ezt követően érdeklődik, kérdez, megtud mindent a lehetőségekről és a buktatókról, és szemét a célon tartva, kerülgetve az akadályokat elindul a saját útján.

Ön is vezérhangya, vagy szeretne azzá lenni? Ha igen, informálódjon aktuális klubestünkön vagy készíttessen díjmentesen egy befektetési politikát, és jöjjön beszélgetni, hogy kérdezhessen, és elindulhasson a saját útján!

2014-02-21T02:40:43+01:002014 február 21.|Tags: |0 Comments

Leave A Comment