Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Sok területen visszaköszön ez a szólás, ami abszolut igaz, hiszen vannak dolgok, amelyek például állami privilégiumot képeznek. Magyarul bárkit lecsuknak érte, de az állam űzi, űzheti az ipart.
Gyakorlatilag évente fülelnek le a hatóságok pilótajátékokat, amelyek hol befektetésnek, hol játéknak, hol üzleti vállalkozásnak vannak álcázva. A közös mindegyikben az (valójában ez a lényegük), hogy a játékba most belépők befizetéseiből fizetik ki azokat, akiknek korábban jövedelmet, hozamot, bevételt ígértek.
Természetesen egy ilyen rendszer alapvetően képtelen arra, hogy pénzt termeljen (ugyan honnan is tudná tenni), magyarul minél később csatlakozik valaki, annál kevésbé lesz attraktív az, amit ő visszakap, sőt örülhet, ha egyáltalán kap vissza valamit.
Lesz állami nyugdíjszámla?
A magánnyugdíjpénztárak „államosításakor” az egyik érv, pontosabban ígéret az volt, hogy mindenki egyéni állami nyugdíjszámlával fog rendelkezni, amelyen az akkor „államosított” vagyon is meg fog jelenni, és tiszta kép fog kirajzolódni mindenkinek azzal kapcsolatban, hogy mekkora nyugdíjvagyonnal rendelkezik.
Egy ilyen számla egyébként legfeljebb virtuálisan jöhetne létre így önmagában csak szimbolikus jelentősége lenne, de mégis sokak számára fontos a számok ismerete, egyfajta megerősítésként, hogy a nyugdíjas évek nem a zsíros kenyérről fognak szólni.
Ezek a számlák azonban csak nem akarnak létrejönni. A helyzet az, hogy jó eséllyel nem is lesznek ilyen számlák. Már csak azért sem, mert a nyugdíjrendszer – sokak téves elképzelésével szemben – alapvetően nem az alapján működik, hogy az ember évtizedek alatt félretett (nyugdíjjárulékként befizetett), és a kamatokkal, hozamokkal növelt nyugdíjvagyona lesz majd a fedezete a nyugdíjának. Arányosítva persze lesz, hogy ha többet fizetett be, akkor több is lesz a nyugdíja, de csak az átlaghoz képest.
Kötelező állami „piramisjáték”
A nyugdíjrendszer alapvetése jelenleg, hogy ami egy adott évben befolyik a nyugdíjkasszába, csak az fizethető ki nyugdíjként. Magyarul ez azt jelenti, hogy a majdani nyugdíjadnak még csak hírből sincs köze ahhoz, hogy ma mennyi járulékot fizetsz. Az állami nyugdíjad mértéke attól függ majd, hogy nyugdíjas korodban mennyi lesz az állami nyugdíjkassza bevétele, és azt mennyi nyugdíjas között kell majd elosztani.
Ezt erősítette meg az állam jogilag azzal, hogy immár nem nyugdíj járulékot, hanem adót – konkrétan szociális hozzájárulási adót – fizetsz. Járulék esetén kvázi szolgáltatást (pl. az öregségi nyugdíjad majdani kifizetését) vásárolsz, míg adó esetén csupán leróttad az állam felé a kötelezettséged. Sarkítva a dolgot, ebben a formában az államon immár „nem kérhető számon” a nyugdíj.
Nem véletlen az állam kétségbeesett kísérlete a demográfiai adatok javítására, konkrétan a születésszám növelésére. Amennyiben ugyanis jelenlegi tendenciák maradnak, 2060-ra, a most pályájuk elején tartók majdani nyugdíjkifizetései erősen kérdésesek lehetnek. Ugyanúgy mint a piramisjátékoknál a későn csatlakozók esetén. Elég ehhez rápillantani a korfa változására.
Tisztán látszik, hogy amíg 1977-ben a 18-60 év közöttiek sokszorosan többen voltak, mint a nyugdíjas korúak, 2060-ra a munkaképes korúak (akiktől a nyugdíjkasszába kerülnek befizetések) már kevesebben lesznek, mint amennyi nyugdjas lesz az országban.
A piramis alakzat tehát, amikor sok befizető „tart el” keveset, megszűnőben. Addig amíg 3-4 befizető finanszírozta egy ember nyugdját, fenntartható volt ez a piramisjáték, de egyre kevesebb gyermeket vállalunk, illetve a várható élettartam is kitolódik. Könnyű belátni, hogy ha egy ember nyugdíját 4 helyett már csak 2 netán 1 ember befizetésiből kell megoldani, netán egy befizetésből több nyugdíjat finanszírozni, megoldhatatlan lesz a matek feladat.
Ennek köszönhető, hogy – a családpolitika változása mellett – folyamatosan növelni kénytelen a szabályzás a nyugdjas kor alsó határát. Nem csak magyar probléma ez, minden ország küzd vele. Németország, Franciaország, Spanyolország és Dánia már döntött, hogy 67 év lesz a korhatár, de például az Unióból kifelé tartó Nagy Britanniában már a 70 év gondolatához „szoktatják” a közvéleményt.
Egyetlen következtetést vonhatsz le mindebből: Mivel nyugdíjad nem, vagy épp hogy lesz,
Vagyont kell építened
Vagyont, amely meg tudja adni idősebb korodban, amire szükséged lesz. Ha időben kezded, akkor az idő Neked dolgozik, de ha halogatod, később már harcolnod kell az idővel. A vagyonépítés első lépése nálunk a HozamKassza. Igényeld az erről szóló 50 perces előadásunkat az ide kattintva megjelenő oldalon >>>
Ezzel csak az a baj, hogy azt az összeget amiből a vagyont fel lehetne építeni, az állam ilyen-olyan ürüggyel elveszi.
A nyugdíjasokat (meg az összes nemdolgozót) a dolgozók tartják el. Lehet minden nyugdíjasnak egymilliárd dollárja, ha nincs dolgozó, aki eltartsa, akkor megeheti a bankszámláját.
Havi 20-30 ezret szerintem félre tud tenni egy család havonta. Ezt befektetve 40 év után már nem lesz baj.