Az elmúlt évtizedekben – de talán az egész történelemben – felnőttként is óvodásként viselkedtünk. Sokáig azért, mert akként kezeltek bennünket, de az utóbbi időben már leginkább csak megszokásból. A járvány azonban segíthetett a felnövésben.
Óvodásnak lenni persze jó, mert lehet játszani gyakorlatilag felelősség nélkül. Vannak szüleink, akik „megmondják a tutit”, nem kell foglalkoznunk semmivel. Hisztizünk, amikor nekünk nem tetsző dolog történik, de aztán belátjuk, hogy a felnőtteknek igazuk van, vagy nem látjuk be és marad bennünk egy tüske. Mindenesetre ez a kényelmes felelőtlenség állapota. Valami hasonlót tapasztalhatunk a mai magyar pénzügyi kultúrában is. Nem figyelünk oda kellőképpen, nehezen vállaljuk a felelősséget saját magunkért, döntéseinkért, összekeverünk dolgokat és figyelmetlenek vagyunk.
Az óvodás státusznak persze ára lehet, igen borsos ára.
Az egyik legfontosabb hiba, amit elkövethetsz, a vágyaid és szükségleteid összekeverése. A hiba sokszor végzetessé alakulásában nagy szerepe van a médiának, és a társadalmi környezet öngerjesztő folyamatának:
- Valóban szükséged van 120 cm-es LED TV-re és a félmilliós házimozi hangzásra egy 20 m2-es szobában?
- Kevesebb leszel-e attól, ha egy-egy évben „csak” Magyarországon, vagy nem ötcsillagos wellness szállodában nyaralsz?
- Mit szólnak hozzá a szomszédok, ha neked nincs felső középkategóriás autód?
- Csúfolni fogják a gyerekedet, ha nem a legújabb Nike cipőt hordja?
- Valóban létszükséglet a jacuzzi a fürdőszobában?
A másik „óvodás tünet” a gyermeki türelmetlenség. Adj Uram türelmet, de azonnal! Nem elég, hogy a szükségleteid helyett a vágyaidat próbálod kielégíteni, de mindezt most azonnal akarod elérni. Sőt ha nem tudod, vagy esetleg tudod de nem azonnal, akkor frusztrálod, kifejezetten rosszul, csalódottan is érzed magad miatta.
Mindezeken tetézve – ahogyan a legtöbb óvodáskorú gyerek – figyelmetlenek is vagyunk és „kicsi vagyok hozzá, úgysem értem, majd mások megmondják” álláspontra helyezkedünk.
Az ár, amit fizetsz tehát: frusztráltság, az önbecsülés hiánya, pénzügyi függőség, sekélyes „pótszerekbe” menekülés. Nem kell részleteznünk, valószínűleg Te magad is fizeted ezt az árat, és szenvedsz a következményektől.
Segített a járvány a felnőtté válásban?
A járvány, pontosabban annak következménye: az elzártság, befelé fordulás jó tanítómester… lehetett volna. Elgondolkodtathatott volna azzal kapcsolatban, hogy mik a valódi szükségleteid. Ezen kívül megteremthette volna azt az igényt benned, hogy a későbbiekben az ilyen válsághelyzetek ne okozzanak nagy aggodalmat a megélhetéssel kapcsolatban. Sokkal több a mozgástered és kevesebb a stressz ilyen esetben, ha van egy anyagi támasz, megtakarítás a hátad mögött.
A tanítás tehát megvolt, most jön a házi feladat. Elasajátítottad a tanultakat, tehát…
- Tudod mi a különbség a szükségleteid és a vágyaid közt?
- Megtanultad elhalasztani a vágyaid megvalósulását legalább annyira, hogy lehetőség szerint ne legyen szükség hozzá hitelre?
- Nem vásárolsz hirtelen felindulásból sem, hanem csupán a megfontolt szükségleteidet elégíted ki?
- Vásárláskor mindig mérlegeled az ár/érték arányt?
- Kialakítasz egy stratégiát, és keresel hozzá egy eszközrendszert? Ennek segítségével pedig felépítesz egy olyan vagyont, amely támaszul szolgálhat nem csak járvány-, de egyéb válság helyzetekben is?
Házi feladat a járvány után
A házi feladat az 5. pont. Ebben tudunk segíteni blogbejegyzéseinkkel, podcast adásainkkal, videóinkkal, webinariumainkkal. És természetesen a leghatékonyabb „fegyver”, a személyes konzultáció (fertőtlenítővel és kávéval várunk,de akár skype vagy zoom virtuális konzultáció is lehet). Ez az az eszköz, amely sok mindent tisztázhat benned is, és felteheted a felmerülő kérdéseidet. Nem kell attól tartanod, hogy mindenáron el akarunk adni neked valamit, nem foglalkozunk tömegtermék értékesítéssel. A konzultáció célja az, hogy elindítson egy úton, ami a pénzügyi függetlenséghez vezet.
Jelentkezz egy ilyen kötetlen beszélgetésre az itt található űrlapon!
Leave A Comment