A végletek országa vagyunk. Néha hihetetlen szakadékot érzek az emberek elképzelései és a valóság közt. Minap beszélgettem egy ismerőssel, és mivel tudta, hogy mivel foglalkozom, szóba hozta, hogy lenne 1millió Ft-ja, és kérdezte, hogy mit kezdjen vele.
Ez tipikusan az az összeghatár, aminél már tényleg el lehet gondolkodni. Egyedi portfóliót ugyan nem egyszerű megfelelően súlyozva kialakítani, de vannak – akár garanciákkal támogatott, de a közismerteknél magasabb hozamot produkáló – jó megoldások.
Irreális vágyak
A beszélgetés közben azonban néhány kérdés után kiderült, hogy valójában mit is szeretne. Az egymillió forint hozamából finanszírozni a nyaralását, ami ugye nyáron lesz. Rákérdeztem a nyaralás költségeire, és ekkor esett le az állam – 400-500eFt a tervezett költség. Magyarul 4-6 hónap alatt tervezett 40-50%-os hozamot (ez évre vetítve 100% hozam).
Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a PSZÁF oldalán jelenleg is közel 2000 (!) olyan akár hazánkban is működő, pénzügyi tevékenységet végző vállalkozás van, amely engedély nélkül – adott esetben nem is létező cégként – halászik a zavarosban, és kínál alacsonynak mondott (vagy csak a kockázatról hallgató), de kiugróan magas megtérüléssel – akár éves 100% hozamú – „befektetési lehetőségeket”.
Célszerű tehát felülvizsgálnunk vágyainkat, pontosabban az arra való törekvést, mert a fenti példánál maradva könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy a nyaralásunk helyett sportolnunk kell – futni a pénzünk után.
Irreálisan drága biztonság(érzet)
Az irreális vágyak ellenpontja – másik véglete – az, amikor biztosra akar menni valaki, és ennek kapcsán olyan megoldásokra lesz inkább nyitott, amelyek bizonyos keretek között biztonságot adnak, de nem szolgálják a befektetés, megtakarítás hatékonyságát. Talán ezek a legismertebb, agyonreklámozott termékek, amelyek olyan magas költségekkel működnek, hogy a termelődő hozamok – amelyek sokszor még bizonytalanok is – nem tudják azt kitermelni, és az inflációval karöltve gyakorlatilag „megeszik” a befektetést, megtakarítást. Ilyen erővel akár áshatnánk egy jól álcázott vermet, és tarthatnánk ott a pénzünket, mert akkor „csak” az inflációval kellene számolnunk.
[poll id=”2″]
Szűk tehát a mezsgye, amelyen lavíroznunk kell, de megfelelő kockázatkezelés – és egy kis önismeret – segítségével megtalálhatjuk azt az arany középutat, amely segít eljutni céljainkhoz.
Következő HozamInfo klubestünkön a befektetések, megtakarítások legnagyobb ellenségeiről, az inflációról, a felmerülő nyilvánvaló és rejtett költségekről hallhat bővebben. Segítünk tehát a lavírozásban, hogy Ön is megtalálhassa az arany középutat. További részleteket, és az ingyenes rendezvényre regisztrációs lehetőséget az ide kattintva megjelenő oldalon talál >>>
Az lenne a legjobb ha minimum évi 10 % maradna „tisztán” zsebbe a megtakarítások után ,és nem kellene azon izgulni ,hogy mikor vernek át.Persze semmi sem egyszerű manapság…
KEdves Gyöngyi,
ez tipikusan a „vágy” kategóriába tartozó felvetés volt. :O)
A realitásokhoz édeskevés köze van.