Kell a pénz lóvéra? Állampapír kamatok

Nem a modern kor szülötte az államadósság, hiszen anno már a XV. századtól „szokássá” vált, hogy magántőke finanszírozza a királyokat és az államot, a háborúkat. Mára ez már általános, és nem csak a nagytőke, hanem az egyszerű megtakarító polgárok pénzét is fogadják az államok, aminek ára az állampapír kamatok.

Ma már kevésbé jól jövedelmező azonban az állam hitelezőjének lenni, különösen hosszabb távon. Kétségkívül az értékesítésben felsorakoztatnak jó néhány haszonérvet, hiszen a bankbetétekhez képest az állampapír kamatozás alapvetően magasabb eredményt ér el. Kockázatát tekintve pedig nem is kérdés, hogy biztonságos, hiszen az állam garantálja a kifizetést. Mindemellett, például a korábban sokak kedvencének számító Állampapír Plusz, 5 éves távon – a TBSZ számlákhoz hasonlóan – kamatadó mentes volt.

Van azonban egy bökkenő. A 2019-ben – 5 éves futamidőre kínált – 4,94% egységesített értékpapír hozam mutató (EHM) a mai 20% feletti infláció mellett már nevetségesen alacsony. Nem véletlen, hogy befektetési ökölszabály:

Az állampapír kamatok soha nem adnak reálhozamot

Minden országra jellemző (nem csak a fejlődő, hanem a fejlett országokra is), hogy hagyja megnőni az adósságát, amelyet aztán mindíg egy csőddel „intéz el”.

Ez nem piaci következmény, hanem egy irányított, tervezett folyamat. Fontos még ebben, hogy azelőtt történjen meg, mielőtt az ország minden erőforrása megszűnne, hiszen elegendő értéknek kell maradnia az országban ahhoz, hogy a következő hitelezőket meggyőzhessék az újabb hitelezésről. Ha az országnak jelentős katonai ereje van, választhatja azt, hogy nem fizet. Mások esetleg kevesebbet fizetnek vagy csökkentik a kamatot. Természetesen az infláció magas szintje is egyfajta burkolt államcsőd.

Funkcionális államcsőd – egekben az állampapír kamatok

Magyarország 1800 és 2009 között a történetének tőbb mint felét funkcionális csődben töltötte(!) Olyan időszakok voltak ezek, amikor valamilyen formában „leírta” az adósságát. Egyébként a szomszédos Ausztriában is több ilyen epizód volt, ők az idő közel ötödét töltötték csőben illetve adósságválságban. A különbség annyi, hogy ők mindig hamarabb felálltak a padlóról.

A II Világháború után az adósság nem fizetése leggyakrabban már az inflációban öntött testet. A XIX század végéig az infláció gyakorlatilag nem volt jelen, 1% alatti volt. Ez tehát inkább egy modern jelenség. Mindennek oka a modern pénznyomtatás, hiszen az országok – főleg a II. Világháború után – áttértek a „fiat pénzekre”, amelyeket korlátlanul tudtak nyomtatni.

Másik szempont az adósságleírás témakörében, az államadósság összetétele. Ha a belső adósság a teljes adósság nagyobb részét teszi ki (60-70%), akkor politikailag is könnyebben lehet az inflációt használni adósságtcsökkentésre. Nem véletlen, hogy időről-időr ellepik az óriásplakátokat az állampapír hirdetések. Az infláció számodra – mint az állampapírral az államnak hitelt nyújtó befektetőnek – azt jelenti, hogy az adósság (a Te oldaladról befektetés) nominális értékét kamatokkal együtt megkapod ugyan, de a pénzed vásárlóértéke időközben jelentősen erodálódott. Ez történik jelenleg is.

Most épp az állampapír kamatok emelésére kényszerültek, mert „kell a pénz lóvéra”. Magyarul hitelt kell felvenni – többek közt a korábbi hitelek kamataira – és egyre kevesebben voltak már hajlandóak hitelezni. A kamatemeléssel próbálják a befektetőket motiválni. Amivel azonban tisztába kell lenned – ahogyan fentebb írtuk – az állampapír soha nem ad reálhozamot. Amennyiben tehát nem rövid (fél, egy esetleg másfél év) távon gondolkodsz, hanem inkább 2-5 vagy még több évben, más megtakarítási módot célszerű keresned.

Elég ha abba belegondolsz, hogy mi történt volna, ha 2019-ben egyszerűen csak átváltod a forintodat euróba. Most 30%-kal többet érne forintban a megtakarításod, gyakorlatilag befektetés nélkül. Befektetve pedig minimális eredménnyel is bőven értékálló lett volna a megtakarításod, és infláció feletti mértékben nőtt volna a vagyonod.