Az elmúlt húszegynéhány, de különösen az utóbbi négy-öt év igazából teljes reménytelenségre ítélte emberek százezreit. A legrosszabb ebben az, hogy legtöbben bele sem akarnak, mernek gondolni, vagy akár tisztában sincsenek azzal, hogy milyen következményekkel fog járni a kialakult helyzet. Egyszerűen hosszú évek múltán csak szembetalálkoznak a tényekkel, de akkor már késő lesz…
Mondhatnám azt is, lerágott csont a nyugdíjkérdés, mert számtalan helyről hallottuk, halljuk ma is, hogy gondban leszünk. Szó szerint „nyugdíjkérdésről” van szó, mert válaszokat nem igazán találhatunk, ha egyszerűen csak körülnézünk.
Persze különféle értékesítési csatornákon keresztül érkeznek a „válaszok”, de a klubestjeinken az elmúlt másfél évben megfordult közel 400 érdeklődő, a személyes konzultációkon részt vett közel 200 ügyfél(jelölt) visszajelzéseiből az derül ki, hogy ezek a „megoldások” csak mélyítették, mélyítik a problémát.
Természetesen mondhatják azt a szolgáltatók, hogy aláírtuk, miért nem olvastuk el a szerződési feltételeket. Ezzel csupán annyi a gond, hogy a kommunikáció, és a szerződés betűi sokszor igazából köszönő viszonyban sincsenek egymással, ráadásul a szerződések nyelvezet sem nevezhető ügyfélbarátnak.
Egy átlagembernek nem róható fel, hogy takarékoskodás előtt nem végezett el egy gazdasági plusz egy jogi egyetemet. Elég ha például csak a nyugdíjcélú unit linked biztosításokra gondolunk. Azok 30-40 oldalas szerződési feltételei bizony nem egyszer még egy biztosítási szakértőnek is csupán nagy odafigyeléssel, és évek alatt megszerzett rutinnal értelmezhetőek teljes mértékben. Ahogyan azt a héten megjelent egyik interjúban megjegyezte a PSZÁF vezetője, ő nem kötne ilyen biztosítást a magas költségszerkezet és az alacsony hozam miatt.
Kérdem én: ha ez így van, és a mai napig is nagy számban kötött szerződésekkel az ügyfelek nem járnak jól, sőt rosszul járnak, miért lehet még egyáltalán ilyen szerződéseket kötni?
Nem sokkal jobb a helyzet, ha a Magyarországon működő nyugdíjpénztárakat vesszük górcső alá. Igazából mindegy, hogy magán- vagy önkéntes pénztárakról beszélünk, hiszen ugyanazok a háttérszervezetek működtették, működtetik őket. A PSZÁF internetes oldalán megtalálható információk alapján a szektor reálhozam-átlaga az elmúlt 13 évben, azaz nem csak a válság időszaka alatt, mínusz 0,21%. Ehhez azt hiszem nem is kell kommentár.
Sorolhatjuk az ismert – és a fősodratú médiában leginkább megjelenő – „megoldásokat”, rendre kiderül róluk, hogy alkalmatlanok arra a feladatra, amire eredetileg szánták őket.
Nem a fentiekhez, hanem inkább már a kriminális kategóriához tartozik, hogy jelenleg – szintén PSZÁF adat – 34 olyan magyar vállalkozás van, amely engedély nélkül végez pénzügyi tevékenységet. Mindezen felül további 1920 (!) ilyen – akár magyar telephellyel is rendelkező – külföldi vállalkozás is van. Ezek azok a cégek, amelyeknél minden további nélkül az is előfordulhat, hogy egy nap már fel sem veszik a telefont, nemhogy a pénzünket viszontláthatnánk.
Mindebből látszik, hogy még ha felelősen is gondolkodunk saját jövőnkről, és össze akarjuk gyűjteni azt a szükséges tőkét, amely a könnyebb nyugdíjaskort biztosíthatja, akkor sem egyszerű olyan valódi, megnyugtató megoldást találnunk, amely válasz lehet a nyugdíjkérdésre.
Véleményünk szerint nem létezik egyetlen, mindenki számára üdvözítő megoldása ennek a kérdésnek, viszont bárki számára található hatékony válasz a nyugdíjkérdésre. Hogy kinek mi a válasz, azt mindenki saját maga, egy szakértő segítségével találhatja meg.
Következő klubestünkön a nyugdíjkérdést járjuk körül. Próbáljuk megérteni az idáig vezető utat, figyelmeztetjük a veszélyekre és mutatunk megoldásokat. Nem söpörheti szőnyeg alá a problémát, mert évek múltán mindenképpen szembesülni fog vele, de ha nem lép időben, akkor már késő lesz… Klubest részletek, ahol a díjmentes rendezvényre regisztrálni is tud, ide kattintva >>>
Leave A Comment