Előző bejegyzésünkben felvázoltunk egy lehetőséget a valóban passzív – effektíve munka nélkül, tőkéből származó – jövedelemre. Láttuk, hogy ehhez nem is kell elérhetetlen nagyságú tőke. A kérdés, csak az, hogy miből is lesz a szükséges tőke?
Ezzel csak elnagyoltan foglalkoztunk, de ebben, illetve a következő írásokban ezt elemezzük kicsit.
Aki egy kicsit is tudatos volt pénzügyekben, az elmúlt bő tíz évben biztosan találkozott a befektetéshez kötött életbiztosításokkal (unit linked biztosítások). Mivel akkortájt nem igazán volt más reális lehetőség, és más volt a gazdasági környezet is, nem is volt feltétlenül rossz döntés egy ilyet választani. Akár az ezekben felhalmozott megtakarításaink is lehet alapja passzív jövedelmünknek.
A probléma csak annyi, hogy időközben feje tetejére állt a világ, és az ezen konstrukciók költségei már nem igazán gazdálkodhatóak ki a hozamokból.
A másik gond a termékek szakszerűtlen bemutatása, szépítése volt. Magyarul az üzletkötő pont azt mondta, amit az ügyfél hallani szeretett volna, még akkor is, ha ez igen távol állt a valóságtól. Alább egy tipikus levél olvasható, amelyet egy aggódó ügyfél írt egyik szakértőnknek:
| „2007-ben megkerestünk egy pénzügyi tanácsadót, hogy segítsen megfelelő befektetést ajánlani. Jeleztük, hogy pár év múlva szeretnénk a megtakarított pénzből ingatlant vásárolni, és a még hiányzó összeget is elő kellene valamilyen módon teremteni.
A meglévő pénzünk befektetésénél neki sikerült egy „életfogytig” tartó Unit Linked biztosítást ajánlania. Erre sajnos csak tavaly ősszel döbbentünk rá, amikor is szerettük volna kivenni a pénzt. Sajnos annyira értünk a biztosításokhoz és a befektetésekhez mint egy óvodás. A lényeg, hogy a szerződés megköttetett, és a biztosító semmi kivetnivalót nem talált benne, pedig az igényfelmérőn szerepel a 4-5 éves futamidő. Az ajánlatban viszont már nincs válaszható kategória, ott csak a „Teljes életre szóló” szerepel. Most már tudom, hogy ez mit jelent, ha 10 évnél hamarabb veszem ki a még megmaradt kis pénzemet, még bukok rajta legalább 40%-ot, és később is örülhetek annak, ha egyáltalán a befizetett pénzemet visszakapom. A további részletekkel fölöslegesen nem fárasztanám. Egy olyan szakértőt próbálok keresni aki ezt átlátja, és tud segíteni abban, hogy milyen irányban tudunk elindulni. Lehet-e esetleg valami követelésünk akár a Biztosítóval, akár az üzletkötővel szemben. Vagy egyszerűen csak vigyük tovább a biztosítást?” |
Sajnos azt tapasztaljuk, hogy az ilyen termékekkel rendelkező ügyfelek igen jelentős része finoman szólva nincs jó helyzetben.
Több lépcsőn keresztül vezet az út az ellenőrzéséhez.
Először is meg kell tudnunk mindent a termékről, át kell olvasnunk a kötvényt, az általános szerződési (biztosítási) feltételeket, meg kell néznünk a kapott egyéb tájékoztatókat, és természetesen az évente kapott egyenlegközlőket, amelyekből az éves valódi költségek is kiderülnek.
Ezek alapján kiderülhet az, hogy a kevés szerencsés közé tartozik-e, akiknél jól működik a dolog.
Amennyiben kiderül, hogy Önnek ez kész ráfizetés, döntési helyzet előtt áll:
- Folytatja a programot bízva a szerencsében és a biztosítótársaságok jóindulatában
- Él a maradékjogok valamelyikével, és a díjmentesítést, visszavásárlás vagy ezek kombinációját választja.
Az előbbi esetben homokba dugja a fejét, és nem kizárt, hogy tovább fogja dobálni ki a pénzét az ablakon feleslegesen, és majd jónéhány év múlva fog szembesülni a tényekkel, amikor már késő lesz.
Az utóbbi esetben nagy valószínűséggel azonnali veszteséget fog realizálni, viszont nem cipel a hátán tovább valamit, amire lehet, hogy nincs is szüksége, ráadásul elkezdheti megteremteni a valóban passzív jövedelmének alapjait, amelyhez jó indítólökést adhat a biztosításból felszabaduló tőkéje.
Február 15-i HozamInfo klubestünk fő témája a befektetéshez kötött (unit linked) életbiztosítások vizsgálata lesz. Amennyiben tehát Önnek is van ilyen terméke, mindenképpen tegye magát szabaddá és jelentkezzen a rendezvényre ide kattintva >>>
Leave A Comment