Nem árt néha vissza-visszatekinteni a gyökereinkhez. Persze fontos a fejlődés, de sok esetben – ha elveszítjük az irányt – segítségül hívhatjuk a múltat, nagyapáinkat, dédapáinkat. Bizony, akár a leginkább földműveléssel foglalkozó őseink mindennapjainak gyakorlatából is érdemes meríteni. Sajnos a paraszt kifejezéshez ma már inkább negatív jelentés társul, pedig a józan paraszti észt szoktuk emlegetni.
Talán párhuzam vonható saját pénzügyi életünk vonatkozásai és a mezőgazdaság között. A mezőgazdaság alakulását, sikerességét rengeteg külső tényező – időjárás, kártevők – befolyásolja, illetve rendkívül fontos az is, hogy milyen alázattal, szaktudással közelítünk hozzá. Nem véletlen, hogy ezt a területet a mai napig hellyel-közzel átszövi a hitvilág és a vallásosság.
Hasonló a helyzet a pénzügyekkel is. Legtöbb esetben külső tényezőktől függünk, akár a párnacihában, akár bankban tartjuk a pénzünket, netán valamilyen befektetésünk van. A gazdasági helyzet, életünk szervezettsége, végzettségünk, munkánk, vállalkozásunk fogja meghatározni pénzügyekhez kapcsolódó viszonyunkat és sikerességünket.
Természetesen, ahogyan a mezőgazdaságban is, pénzügyekben is fontos tényező Fortuna kegye, mert a külső tényezőkre legtöbbször nincs befolyásunk. Emellett azonban nagyon sok eseményre fel lehet készülni. A jó gazda tudja azt, hogy télre össze kell gyűjtenie a takarmányt az állatoknak, nyáron, ha van rá lehetőség, fel kell fogni az esővizet, hogy locsolhasson vele szárazság idején, betakarítás után ki kell válogatnia a terményből azokat a magvakat, amelyeket elvetve új termés lehet.
Ugyanúgy, ahogyan a jó gazda nem élhet egyik napról a másikra, íratlan szabályokat betartva kell gazdálkodnia, a pénzügyeknek is megvan a maguk szabályszerűsége. Ha lehetőség van öntözni kell, betakarítani, és a „vetőmagnak, takarmánynak, későbbi élelemnek valót” félre kell tenni.
Ezt a szabályszerűséget próbálta/próbálja meg elfeledtetni velünk az „átkos” korszak, amikor leszoktattak bennünket az önmagunkért való felelősségvállalásról, majd a „felszabadulás” bő 20 éve, amikor kifejezetten felelőtlenségre csábított/csábít bennünket a fogyasztói társadalom. Felnőtt tehát több generáció, akiknek nem igazán volt aki megtanítsa a jó gazda szemléletet.
Hozzájárul még a mai – egyének szintjén is – tragikus helyzethez, hogy ha bárkinek is indíttatása volt ahhoz az elmúlt években, évtizedekben, hogy megfeleljen a felelős magánpénzügyek szabályszerűségeinek, és tervszerűen megtakarítson, folyton falakba ütközött. Rosszabb esetben bekötött szemmel indították útnak az aknamezőn.
A legtöbb – hirdetett, agresszív módon értékesített, sokszor „garantált” – megtakarítási megoldásról kiderült utólag, hogy vagy elvitte a cica (évente egy-két alkalommal kiderül, hogy eltűnt néhány milliárd), megrágcsálták az egerek (pl. befektetési biztosításunk valós értéke), esetleg feláldozásra került a politika oltárán (pl. magánnyugdíjpénztárak).
Rosszak tehát a tapasztalataink, ami arra a gondolatra vihet bennünket, hogy nincs is értelme az egész előre gondolkodásnak, hiszen úgy is kihúzzák a lábunk alól a talajt. Ahogyan korábbi bejegyzésünkben írtunk róla, fáziskésésben van Magyarország, és mint egy szegény rokon, a levetett, viseltes, alkalmanként el is szabott gúnyát próbálják ránk erőltetni. Azon módszerekkel adják el nekünk a megtakarítás lehetőségét, amelyek fejlettebb kultúrájú országok tapasztalatai alapján előnytelenül érintik a fogyasztót.
A kérdés csak annyi, hogy ebbe belenyugszunk, vagy teszünk ellene?
Keressük közösen a megoldásokat, amelyek léteznek, csupán körül kell néznünk! Jöjjön el következő ingyenes klubestünkre, ahol a megtakarítások visszásságairól valamint alternatív, hatékony megoldásokról beszélgetünk. A klubest részleteit, és az ingyenes rendezvényre regisztrációs lehetőséget az ide kattintva megjelenő oldalon talál >>>
