Nem árt néha vissza-visszatekinteni a gyökereinkhez. Persze fontos a fejlődés, de sok esetben – ha elveszítjük az irányt – segítségül hívhatjuk a múltat, nagyapáinkat, dédapáinkat. Bizony, akár a leginkább földműveléssel foglalkozó őseink mindennapjainak gyakorlatából is érdemes meríteni. Sajnos a paraszt kifejezéshez ma már inkább negatív jelentés társul, pedig a józan paraszti észt szoktuk emlegetni.
Talán párhuzam vonható saját pénzügyi életünk vonatkozásai és a mezőgazdaság között. A mezőgazdaság alakulását, sikerességét rengeteg külső tényező – időjárás, kártevők – befolyásolja, illetve rendkívül fontos az is, hogy milyen alázattal, szaktudással közelítünk hozzá. Nem véletlen, hogy ezt a területet a mai napig hellyel-közzel átszövi a hitvilág és a vallásosság.
Hasonló a helyzet a pénzügyekkel is. Legtöbb esetben külső tényezőktől függünk, akár a párnacihában, akár bankban tartjuk a pénzünket, netán valamilyen befektetésünk van. A gazdasági helyzet, életünk szervezettsége, végzettségünk, munkánk, vállalkozásunk fogja meghatározni pénzügyekhez kapcsolódó viszonyunkat és sikerességünket.
Természetesen, ahogyan a mezőgazdaságban is, pénzügyekben is fontos tényező Fortuna kegye, mert a külső tényezőkre legtöbbször nincs befolyásunk. Emellett azonban nagyon sok eseményre fel lehet készülni. A jó gazda tudja azt, hogy télre össze kell gyűjtenie a takarmányt az állatoknak, nyáron, ha van rá lehetőség, fel kell fogni az esővizet, hogy locsolhasson vele szárazság idején, betakarítás után ki kell válogatnia a terményből azokat a magvakat, amelyeket elvetve új termés lehet.
Ugyanúgy, ahogyan a jó gazda nem élhet egyik napról a másikra, íratlan szabályokat betartva kell gazdálkodnia, a pénzügyeknek is megvan a maguk szabályszerűsége. Ha lehetőség van öntözni kell, betakarítani, és a „vetőmagnak, takarmánynak, későbbi élelemnek valót” félre kell tenni.
Ezt a szabályszerűséget próbálta/próbálja meg elfeledtetni velünk az „átkos” korszak, amikor leszoktattak bennünket az önmagunkért való felelősségvállalásról, majd a „felszabadulás” bő 20 éve, amikor kifejezetten felelőtlenségre csábított/csábít bennünket a fogyasztói társadalom. Felnőtt tehát több generáció, akiknek nem igazán volt aki megtanítsa a jó gazda szemléletet.
Hozzájárul még a mai – egyének szintjén is – tragikus helyzethez, hogy ha bárkinek is indíttatása volt ahhoz az elmúlt években, évtizedekben, hogy megfeleljen a felelős magánpénzügyek szabályszerűségeinek, és tervszerűen megtakarítson, folyton falakba ütközött. Rosszabb esetben bekötött szemmel indították útnak az aknamezőn.
A legtöbb – hirdetett, agresszív módon értékesített, sokszor „garantált” – megtakarítási megoldásról kiderült utólag, hogy vagy elvitte a cica (évente egy-két alkalommal kiderül, hogy eltűnt néhány milliárd), megrágcsálták az egerek (pl. befektetési biztosításunk valós értéke), esetleg feláldozásra került a politika oltárán (pl. magánnyugdíjpénztárak).
Rosszak tehát a tapasztalataink, ami arra a gondolatra vihet bennünket, hogy nincs is értelme az egész előre gondolkodásnak, hiszen úgy is kihúzzák a lábunk alól a talajt. Ahogyan korábbi bejegyzésünkben írtunk róla, fáziskésésben van Magyarország, és mint egy szegény rokon, a levetett, viseltes, alkalmanként el is szabott gúnyát próbálják ránk erőltetni. Azon módszerekkel adják el nekünk a megtakarítás lehetőségét, amelyek fejlettebb kultúrájú országok tapasztalatai alapján előnytelenül érintik a fogyasztót.
A kérdés csak annyi, hogy ebbe belenyugszunk, vagy teszünk ellene?
Keressük közösen a megoldásokat, amelyek léteznek, csupán körül kell néznünk! Jöjjön el következő ingyenes klubestünkre, ahol a megtakarítások visszásságairól valamint alternatív, hatékony megoldásokról beszélgetünk. A klubest részleteit, és az ingyenes rendezvényre regisztrációs lehetőséget az ide kattintva megjelenő oldalon talál >>>
Amikor tétlenül néztük végig hogyan szakítják darabokra az országot, akkor ítéltük magunkat halálra. Mert Trianon ezt tette velünk. Azóta csak egy link, megalkuvó, kúszó mászó, egymást emésztő senkik lettünk. Bocsánat, én nem ezen a földön születtem, én még ott ahol igazi magyarok születnek és az Erdély. Csak azt sajnálom hogy itt rekedtem, de ha egy mód van rá elmegyek ebből az országból és még azt is elfelejtem hogy magyarnak születtem.