Vannak helyzetek, amikor sürgősen kell döntenünk. Sőt mi több, a pénzügyekben akár fokozottan is igaz lehet ez. Különösen a hektikusan mozgó árfolyamokat tekintve lehet indokolt egy-egy gyors döntéshozatal. A kérdés leginkább az, hogy egy új szolgáltató vagy új termék megismerésénél jogos-e a sietség?
Bevett szolgáltatói gyakorlat az, hogy az ügyfelet gyors döntésre kell késztetni, mert az idő pénz, le kell zárni az ügyletet, és az értékesítőnek termelnie kell tovább. Szóval ne „gatyázzon” az ügyfél. Itt kérem tömegtermelés folyik, nincs idő a bámészkodásra. Való igaz, hogy sok esetben – különösen ha sok minden közül lehet választani – hajlamosak vagyunk halogatni a döntést, netán nem is döntünk. Veszélyes lehet viszont, ha „vakon” beleugrunk egy-egy pénzügyi megoldásba, csak azért, mert a bankfiókban a sorban mögöttünk álló – vagy esetleg a pult túloldalán ülő „tanácsadó” – türelmetlenségét látjuk.
Sürgős vagy fontos?
Megfelelően kezelve, tervezve pénzügyeinket, a sürgős döntési kényszerek elkerülhetnek bennünket, mert igazából csak extrém helyzetekben alakulhat ki olyan szituáció, amikor jelentős döntéseket kell azonnal meghoznunk. Így koncentrálhatunk a nem sürgős, de fontos problémák megoldására, és a döntések meghozatalát nem kell sürgetnünk, hagyunk magunknak időt az adott terület vagy az adott szolgáltató megismerésére.
Alapvetően csak akkor szabad belemennünk a sürgős döntéshozatalba, ha tisztában vagyunk MINDEN feltétellel, és főleg huzamosabb ideje ismerjük a szolgáltatót, partnerként számíthatunk rá. Ellenkező esetben ugyanis az a veszély fenyeget, hogy egy értékesítési folyamat részeként valami olyasmit erőltetnek ránk, ami nem feltétlenül nekünk fontos. Rosszabb esetben a sürgetés mögött az esetlegesen elhallgatott információ „túl korai” fényre derülésétől való félelem állhat a háttérben. Magyarul akár azért is lehet egy ügylet elindítása sürgős, mert a teljes kép ismerete nélkül szeretnének bennünket döntésre bírni.
A pénzügyekben nem szabad teret engednünk az „impulzus vásárlásnak”. A marketingesek előszeretettel használják ezt a módszert a fogyasztási cikkeknél. A fogyasztó ilyenkor „hirtelen felindulásból” dönt a vásárlás mellett. Gyakran olyan esetben is, amikor nem arra a termékre van szüksége, vagy egyáltalán nincs is szüksége semmire. Ennek ellenére olyan érzelmi hatást, a „kihagyhatatlan”, egyszeri ajánlat érzését keltik, amely ráadásul csak akkor él, ha azonnal a vásárlás mellett döntünk. Nehéz ellenállni a „hülye vagyok, ha nem veszem meg, mert ÖRÖKRE lemaradok róla” érzésnek.
Míg azonban egy porszívó vagy egy újabb felesleges TV-Shop-os termék esetén utólag legfeljebb bosszankodunk kicsit, pénzügyi termékek esetén egy-egy mások által kierőltetett gyors döntés miatt akár hosszú évek munkája kerülhet a lefolyóba...
Nem ritkán fordul elő, hogy a hozzánk személyes konzultációnkra jelentkezőről kiderül, egy-másfél-két éve „figyel bennünket”. Nem kell persze mindenképpen ennyi idő ahhoz, hogy megismerkedjünk egy szolgáltatóval, és ugye a halogatás sok esetben okozhatja a problémák „fontosból” „sürgőssé” válását, de mindenkinek a saját üteme szerint kell meggyőződnie arról, hogy hol és mit szeretne elérni pénzügyi területen.
Leave A Comment