Év vége felé közeledve hagyományosan aktuális téma az öngondoskodás. Ezzel nem is lenne gond, minél többször kerül elő a téma, annál többeknek válhat nyilvánvalóvá, hogy nem oldódik meg a kérdés magától és foglalkoznia kell a dologgal. A probléma azzal kezdődik, hogy sok esetben gumikalapácsot adnak a kezünkbe a favágáshoz.
Mindannyian el tudjuk képzelni, milyen hatékonyan lehet a fát gumikalapáccsal aprítani. Lehet az a kalapács bármennyire is professzionális, ha egyszer nem favágásra való, hiába fogunk erőlködni.
Alapvetően a fogalmakkal kellene tisztában lennünk, mert öngondoskodás címszó alatt sok mindent lehet és kell értenünk, és ezeket összességében, egymással való viszonyukra is tekintettel, vizsgálni.
Rendkívül fontos szétválasztanunk – és külön kezelnünk – például öngondoskodás témában a tartalékokat illetve a hosszú távú megtakarításokat, befektetéseket.
Egyes elemzések azzal operálnak, hogy hosszú távú megtakarítások indításához adjanak muníciót olyan formán, hogy bemutatják, milyen rövid ideig tudnánk magunkat finanszírozni keresetkiesés (állás elvesztése, betegség stb.) esetén. Valóban fontos a kérdés, hiszen a válaszadók 41%-a (!) nem tudna egy hónapnál tovább „túlélni”. Jobb gazdasági szituációban is elszomorító lenne ez az adat, de a mai helyzetben inkább kétségbeejtőnek lehetne nevezni.
Gumikalapács vagy célszerszámok?
A hosszú távú – nyugdíj, családalapítás, gyermek életindítás stb. célú – megtakarítások, befektetések sajátsága, az elnevezésből is adódóan az, hogy hosszú távra tervez. Ennek megfelelően mind a költségstruktúrája, mind a hozamok alakulása valójában csak hosszú – legalább 10 vagy több év – távon jelent valódi öngondoskodást. Amennyiben hamarabb vagyunk kénytelenek „hozzányúlni” a felhalmozott tőkéhez, igen könnyen előfordulhat, hogy az öngondoskodás valójában nettó veszteséggel valósul meg, vagyis a nehezen összerakott megtakarításunk egy része elvész.
Teljesen felesleges bárkinek is úgy indítania egy hosszú távú megtakarítást, hogy egy esetleges állásvesztés, elromlott autó vagy egyéb váratlan kiadással járó esemény következtében azonnal ehhez kell nyúlnia.
Itt a gumikalapács effektus, amikor nem megfelelő eszközöket használunk a cél eléréséhez. Példaként említhetjük a befektetéshez kötött (unit linked) biztosításokat, amelyek kifejezetten hosszú távú megtakarítások, igen komoly költségterhekkel. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen módon takarékoskodó ügyfelek szerződési ciklusa 4-5 év. Magyarul átlagosan 4-5 évig él egy-egy ilyen szerződés, mert valami miatt nem tudják fizetni tovább, vagy egy nem várt esemény miatt kénytelenek kivenni a megtakarítást. Akár a befizetések ideiglenes vagy végleges megszűnéséről, akár a megtakarítás teljes megszűnéséről (visszavásárlás) beszélünk, mindez a takarékoskodó jelentős veszteségével jár.
Minimum álságos tehát a tartalékok alacsony szintjével való ijesztgetéssel „eladni” hosszú távú megtakarítási programokat.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet és nem kell hosszú távra gondolkodni, és megtakarítani. Olyan egyéni stratégiára van szükség, amely egységesen kezeli ugyan az öngondoskodás kérdését, de nem csak a hosszú távú célokra fókuszál, hanem megoldja a váratlan helyzetekben felhasználható tartalékok képzésének problémáját is.
Következő klubestünk a legismertebb gumikalapáccsal, a unit linked biztosításokkal foglalkozik, és felvillant a favágásra alkalmas célszerszámokat is. A díjmentes rendezvényről részleteket és regisztrációs lehetőséget az ide kattintva megjelenő oldalon talál >>>
Amennyiben részletesen, és Önre szabva szeretne célszerszámokkal rendelkezni, jelentkezzen díjmentes személyes konzultációra, ahol személyre szabott válaszokat, alternatív lehetőségekkel ismerhet meg, jelentkezzen ide kattintva >>>
Leave A Comment