Köztudomású, hogy a fejőszéknek egy lába van, abból a megfontolásból, hogy – anno, amikor még használtak ilyet – ne aludjon el a napi rutin közben a munkát végző. Valami hasonlót él át manapság, aki átlagos bérből, fizetésből él. Bizony egy lába van a széknek, és nemhogy támlája nincs, aminek nekidőlhet, de még csak a lábát sem emelheti fel a földről, mert elborul a székkel.
A mi életünkben a széket a vagyon testesíti meg. Ez a szék lehet fejőszék, amelyen kénytelenek vagyunk billegni, vagy masszázsfotel is, amelyben akár napokat is el lehet tölteni igen kényelmesen. Amennyiben nincs értékelhető nagyságú vagyonunk és várhatóan örökség sem fog az ölünkbe hullani, egészen biztosak lehetünk abban, hogy a jövőnk gondterhelt lesz, és billegni fogunk a fejőszéken.
A mai kor embere – különösen a városlakó – már elképesztő módon függ a pénztől, illetve jövedelemtől. Ráadásul sok esetben a jövedelem, különösen idősödő korba lépve, esetleges, és nem csak rajtunk múlik. Pontosabban amikor ez mintegy “váratlanul” eljön, akkor már nem rajtunk fog múlni, hogy az akkori jövedelmünk mekkora lesz.
Ennek megfelelően most, amikor még esetleg oly távolinak tűnik ez az idő, van még lehetőségünk arra, hogy kilépjünk azok köréből, akiknek majd mások határozzák meg a jövedelmét. Rendelkezésre álló vagyon vagy várható örökség híján tehát nincs más lehetőség, mint jövedelmünkből rendszeresen félretenni. Hihetetlen ereje van ugyanis a havi rendszeres megtakarításnak. 10-20 éves távlatban, ha 20-30ezer forintot tudunk csak félretenni havonta, annak is több milliós eredménye lesz már 10 év alatt is. Még akkor is, ha csak az ágynemű között gyűjtögetjük azt.
Koránt sem olyan egyszerű ez azonban, mint első indíttatásból gondolná az ember. Önmagában az első két lépés sem könnyű, mert…
- Dönteni kell róla, hogy megtesszük.
- Végre is kell hajtanunk, be kell illesztenie a hétköznapokba, és a havi költségvetésnél a tervezett megtakarítás összegével már nem is szabad számolnunk. Kvázi rezsiként kell a megtakarítást kezelni.
A döntést még csak-csak meghozza az ember, de aztán következetesen be is kell azt tartani, és ellenállni a médiazajból folyamatosan érkező kísértéseknek. Mert ugye ki ne szeretne jobb, újabb, trendibb “cuccokat” magának. Pláne ha már a szomszédnak is van.
Gyakorlatilag minden vásárlási felbuzdulást követően célszerű “lemennünk alfába”, és átgondolni, hogy valóban szükségünk van-e az újabb – netán már 3D-s tévére, valóban annyival többet ad az életünkhöz a legújabb okostelefon? És folytathatnánk a sort a pénzünkre pályázó kütyükkel, szolgáltatásokkal. Meg kell értenünk, hogy minden egyes felesleges „elcsábulás” döntést jelent a későbbi fejőszék irányába.
Egyik következő bejegyzésünkben áttekintjük majd a lehetőségeket, amelyek ma rendelkezésünkre állnak hazánkban azoknak, akik nem csak a párnacihában szeretnének gyűjtögetni.
Leave A Comment