Csak beszélünk a nyugdíj kérdés megoldásáról vagy teszünk is valamit?

Azt hiszem hajlamosak vagyunk arra, hogy csak gondolati síkon foglalkoztasson bennünket egy-egy téma, netán csak a panaszkodás „kellemes”, feszültséget levezető érzését szeretnénk átélni. Kíváncsi vagyok, hogy következő – nyugdíjjal foglalkozó – klubestünk milyen érdeklődésre tart számot. Csak panaszkodunk, vagy hajlandóak vagyunk utánanézni a dolgoknak?

Mindez azért jutott eszembe, mert múlt heti klubestünk alkalmával még a folyosón is el kellett helyeznünk székeket, hogy ne kelljen állva hallgatniuk az előadásokat az érdeklődőknek. Akkor a vagyonmenekítés volt napirenden. A jelenről szólt tehát az est. A kérdés, ami megfogalmazódott bennem az, hogy a jövővel vajon mennyire foglalkozunk?

Könnyű elbagatellizálni

Mondhatjuk, hogy van még 10, 20 vagy 30 évünk nyugdíjig. Majd csak megoldjuk, netán megoldódik magától a kérdés. Hiszen a mostani nyugdíjasok is megélnek valahogy, és egyébként is az állam egyszerűen nem hagyhatja magára a nyugdíjasokat, ráadásul meg sem fogjuk érni azt a kort. Könnyű ezt mondani, legyinteni, de repülnek az évek, és egyre kézzelfoghatóbb lesz a probléma.

Arra pedig gyakorlatilag esély sincs, hogy az állami nyugdíjból – akár csak alap szinten is – megéljünk idős korunkban. Ennek megvannak a maga okai, amelyekkel tisztában kell lennünk, ha nem akarjuk magunkat áltatni, és idős korunkban esetleg kiszolgáltatottan tengődni.

Néhány évvel nyugdíj előtt már késő

A nyugdíjhoz szükséges vagyonteremtés egyik sarkalatos kérdése az idő tényező. A mindenkinek igényeihez mérten más és más mértékű tőke megteremtése nem kis feladat.

Az idő kétszeresen is szerepet játszik a folyamatban.

Könnyű belátni, hogy egy adott tőkeszükséglet összerakása kevésbé fájdalmas, megterhelő 20-30 év alatt, mint mondjuk 5 év alatt, hiszen utóbbi esetben 4-6-szor annyi rendszeres összeget kell félretennünk erre a célra.

Sőt, fokozza a rendelkezésre álló hosszabb idő a hatékonyságot azzal is, hogy a korábban már félretett pénzünk is tud termelni hozamokat. Ilyen módon az említett különbség a havonta félreteendő összeg tekintetében még nagyobb. Akár 10-15-ször kisebb összeggel is elérhetjük ugyan azt, mintha csak az utolsó aktív években kezdenénk kapkodni.

Eszközök

Amennyiben az elhatározás megszületett, netán terveket is készítettünk, az a nem is olyan egyszerű feladat vár ránk, hogy kiválasszuk azt a formát, amely hatékonyan segíti majdani nyugdíjcélunk elérését.

Azért nem egyszerű ez a feladat, mert sorra derülnek ki biztosnak hitt nyugdíjmegoldásokról, hogy túlságosan költségesek illetve hozamtermelő képességük sem igazán látványos, sőt adott esetben veszteséget is termelhetnek.

Gondosan mérlegelnünk kell tehát a választásnál, kiemelt szerepet szánva a kockázatok minden formájának feltérképezésére.

Fontos: Teljes mértékben tisztában kell lennie azzal, hogy pontosan milyen feltételekkel – az esetleges apró betűs részekre is tekintettel – termelhet hozamot rendszeresen félretett pénze. Nem lehetnek jelentéktelennek tűnő részletek, hiszen az ördög épp a részletekben lakozik, mindenről tudnia kell.

Lehet tehát azon bánkódni, hogy elvették a magánnyugdíjpénztárban található vagyonunkat, vagy hogy milyenek a körülményeink. Kizárólag mi magunk vagyunk azok, akik tehetnek azért, hogy idős korunkban méltó módon tudjuk élni életünket.

Első lépésnek mindenképpen a részletes tájékozódásnak kell lennie. Ehhez tudjuk felajánlani következő január 30-i klubestünket, ahol az alapoktól átvizsgáljuk a nyugdíj kérdést, megosztjuk az alapelveket, esetleg új nézőpontot is adunk a kérdés vizsgálatához, és keressük a lehetőségeket a legjobb megoldásra.

Nézze meg a részleteket, és ha szabaddá tudja tenni magát, regisztráljon is az ingyenes rendezvényre az ide kattintva megjelenő oldalon >>>