Ahogyan az élethelyzetek eltérőek, ugyanúgy eltérőek a célok is, amelyek nagyban befolyásolják azt, hogy milyen módon, milyen stílusban célszerű a befektetések közt mozognunk. Több szempontból is vizsgálnunk kell ezt a területet természetesen, de a költségek oldaláról mindenképp.
A méret a lényeg?
Természetesnek vesszük azt, ha a piacon a kofa kedvezményt ad, ha nem csak 1-2 kg burgonyát vásárolunk, hanem egy egész zsákkal, netán egész télire bevásárolunk. Nincs ez másként a befektetéseknél sem. Minél nagyobb tőkével „játszunk”, annál kisebb költséggel kell szembesülnünk fajlagosan.
Rossz hír ez a havi rendszeres megtakarítóknak, ugyanis nem tudják megúszni vaskos költségek nélkül. Ennek extrém példáját adják a befektetési egységekhez kötött (unit linked) biztosítások, amelyek talán a legdrágább befektetési/megtakarítási formák között vannak.
Emellett gyakorlatilag minden befektetésnél megkülönböztetnek vagyonméreteket. Gondoljunk bele, a komoly döntések meghozatala, vagy a tranzakciók végrehajtása a szolgáltatóknál nem kerül hússzor több időbe, energiába egy 600 ezer eurós portfólió esetén, mint egy 30 ezresnél. Természetes, hogy a nagyobb vagyontömeg fajlagosan alacsonyabb költséggel fog működni. Összességében ez azt is eredményezi, hogy ugyanazon egyéb körülmények esetén a nagyobb méretű portfólió szükségképpen nagyobb fajlagos hozamot is fog eredményezni.
Nem csak a méret a lényeg
Ahhoz, hogy költség oldalról (is) saját elvárásainkhoz igazíthassuk befektetéseinket, tisztában kell lennünk azokkal a költségekkel, amelyek felmerülhetnek. Eltérőek lehetnek az egyes megoldások, de a teljesség igénye nélkül következők azok, amelyekkel általában számolhatunk:
- Számlavezetési, letétvezetési költség. Ez a tőkeméret egy bizonyos százalékos értéke, illetve lehet meghatározva minimum összeg is, amely a tőkemérettől függetlenül „jár” a számlát vezető intézménynek
- Vételi, eladási költségek. Ezek az egyes befektetési instrumentumok vásárlásakor, eladásakor jelentkező költségek, amelyekkel számolnunk kell, hiszen az egyes befektetések hozamát nagyban befolyásolhatja.
- Vagyonkezelési, menedzsment díjak. Abban az esetben jelentkezik, amikor megbízunk egy vagyonkezelőt, hogy a napi piac-monitorozást, elemzést, döntések meghozatalát és lebonyolítását végezze el helyettünk, hiszen legtöbb esetben nem tudunk annyi időt, energiát erre a tevékenységre szánni, mint amennyit megkövetel.
- Befektetési instrumentumok belső költségei. Ezek például a befektetési alapok saját költségei, amelyek sok esetben láthatatlanok, hiszen például a befektetési alapok árfolyama már ezen költségek figyelembevételével kerül közlésre.
- Sikerdíj. Ez a költség csak akkor jelentkezik, ha vagyonkezelőt bízunk meg, és a portfóliónk összességének pozitív az eredménye.
Sok befektetési stílus létezik, de alapvetően két nagy csoportba rendezhetőek:
A passzív „vedd és tartsd” megoldás abból indul ki, hogy a befektetések értéke hosszabb távon szükségképpen növekszik. Költség szempontból ez a legkevésbé érzékeny, hiszen ebben az esetben csupán a számlavezetési és az egyszeri vételi/eladási költségek lesznek azok, amelyekkel leginkább találkozni fogunk. Kérdés persze, hogy eredmény szempontjából mit hozhat ez, különösen a jelenlegi piaci környezetben, hiszen a legtöbb instrumentum túlértékeltnek tekinthető. Emiatt elképzelhető, hogy még néhány éves távlatban is veszteséges lesz a befektetésünk, ha ezt a stílust követjük. Ez a típusú stratégia tehát csak igen hosszú távon nevezhető életképesnek, és induláskor mindenképpen feltételez egy komoly szakértői hozzáállást és tapasztalatot, amelynek – ha magunk nem vagyunk felkészültek rá – szintén lehetnek költségei.
Az aktív befektetői stílus nem elsősorban a hosszú távon várható természetes értéknövekedéssel operál, hanem kihasználja az egyes szegmensek (iparágak, régiók vagy akár egyes papírok) rövidebb távú ciklusait, és alulértékeltség esetén vásárol, majd drágábban elad, és zsebre teszi a nyereséget. A vásárlás és az eladás között extrém esetben akár nagyon rövid idő telik el. Ebben az esetben tehát nagy jelentősége van az adás/vételi költségek szintjének, mert egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora értéknövekedést kell elérnie egy-egy papírnak ahhoz, hogy valódi hozamot termeljen. Minél nagyobb emelkedés szükséges ahhoz, hogy a költségeken túl hozam keletkezzen, annál nagyobbat is kell kockáztatni. Ennél a stílusnál továbbá arra is figyelni kell, hogy az egyes értékpapíroknak milyen belső költségszerkezete van, hiszen ez is nagyban befolyásolja az eredményességet.
A passzív megoldás látszólag egyszerűbb és nem igényel különösebb szakértelmet, valójában ott sem kerülhető meg a szakértő igénybevétele.
Az aktív megoldás látszólag bonyolult, de gyakorlatilag a befektető oldaláról semmivel nem kíván meg több szakértelmet és odafigyelést, hiszen az ahhoz szükséges szakértelmet, odafigyelést, döntés-előkészítést, effektíve a döntést, sőt a tranzakciók lebonyolítását is a vagyonkezelő biztosítja. Ráadásul az aktív stílus alapvetően nagyobb hozampotenciállal rendelkezik, és finomabban hangolható a kockázatkezelés is.
Szeretné elkerülni a buktatókat, és nincs ideje, kedve napi szinten befektetéseivel foglalkozni? Jöjjön el egy személyes konzultációra, ismerje meg a hatékony vagyonkezelési módszereket, amellyel kiemelten magas betét- illetve letétbiztosítás mellett gyarapíthatja vagyonát! Ennek első lépése, hogy díjmentesen igényli saját, személyes befektetési politikájának elkészítését, amely irányt mutathat befektetéseivel kapcsolatban. A konzultáción pedig már kezébe adjuk ezt a 10-15 oldalas dokumentumot, és az értelmezésben is segítségére leszünk.
Leave A Comment