Átneveltek bennünket egy természetellenes gondolkodásmódra a befektetésekkel kapcsolatban, amely gátolja azt, hogy napjainkban, amikor visszatér(t)ünk a régi kerékvágásba, helyesen tudjunk döntéseket hozni.
Konkrétan a kamatok, hozamok alakulása az, amelyről szó van. Az „átkosban”, és azt követően is jó ideig ahhoz szoktattak bennünket, hogy megtakarításunk, befektetésünk értékfejlődése kvázi állandó. Változhatott ugyan időközben a kamat vagy egyéb feltétel, de gyakorlatilag az értéknövekedés egy egyenes vonallal volt szemléltethető. Ez abból a szempontból egyszerűsítette a dolgunkat, hogy nem kellett különösebben foglalkoznunk életünk ezen részével, mert stabilnak volt tekinthető. Legtöbb esetben nem jelentett valós, jól érzékelhető értéknövekedést, de tudtuk mire számítsunk.
Ma már a banki költségek és az alacsony kamat miatt azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a látványos értéknövekedés. de akár csak a valódi értékmegőrzés szempontjából sem a kereskedelmi bankok azok, ahol keresnünk kell a megoldást.
Új pálya, új szabályok
Könnyű tehát úgy döntenünk, hogy kilépünk a bankbetétek világából, és az értékpapírokkal próbálkozunk. Első körben persze célszerű valamilyen konzervatív eszközt választanunk, amely nem hoz extra hozamokat, de akár hosszú idő óta stabilnak mondható, és a banki kamatoknál jóval látványosabb eredményeket is produkálhat.
Sok esetben azonban nehezen „állunk át” a megváltozott szabályszerűségekre, minden aspektusában viszonyítási alapnak tekintjük a bankbetéteket. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy új pályára álltunk, egy olyan piacra, ahol hosszabb távon viszonylag nagy biztonsággal jelenthetőek ki dolgok, illetve akár bizonyos garanciákat is élvezhetünk, de az értékpapíroknak árfolyamuk van, amely ingadozást, volatilitást mutat.
Ennek megfelelően még a befektetések közötti válogatás előtt az egyik legfontosabb feladatunk az időtávok meghatározása. Magyarul az, hogy a befektetésre szánt tőkére mikor akarunk számítani. Ez azt is előrevetíti, hogy önmagában egy befektetésről sem jelenthető ki az, hogy jó vagy rossz, hiszen az attól is függ, milyen időtávban gondolkodunk vele.
Vegyünk például egy értékpapírt, amelyről az elemzések, eddigi értékfejlődés és egyéb tényezők alapján valószínűsítjük, hogy hozzávetőleg 8-10% hozamra számíthatunk. Egy „sima” bankbetétnél – bármennyire is tudjuk, hogy lejárat előtt csak veszteség árán férhetünk hozzá, nem foglalkozunk azzal, hogy idő előtt „feltörve” mennyi hozamunk/veszteségünk lenne.
Értékpapírnál viszont tisztán látható pillanatnyi árfolyam van az orrunk előtt, amely a pillanatnyi értékét mutatja. Bár nehéz ettől elvonatkoztatnunk, mégis meg kell tennünk, mert igen könnyen „veszteségbe aggódhatjuk” magunkat. Az alábbi ábrán szemléltetésképp az látszik, hogy adott időtáv feléig a mennyekbe emelkedtünk, majd le is zuhantunk, és a kitűzött időtáv fele azzal zárult, hogy 0,5%-kal rosszabbul jártunk, mint ha bankban tartottuk volna a pénzünket.
Ekkor hozhatunk egy olyan döntést, hogy nem hiszünk magunknak, nem hiszünk a tanácsadónknak, bepánikolunk az esetleges nagyobb veszteség lehetőségétől, és realizáljuk a veszteséget, magyarul eladjuk a papírt.
A legtöbb ilyen esetben az időtáv hátralévő részén valami ehhez hasonló történik:
El kell tehát fogadnunk, hogy az új pálya új szemléletmódot igényel, és nem tekinthetjük befektetésünket egy pénztermelő robotnak, amely minden időpillanatban, egyenletes sebességgel lapátolja a hozamot a számlánkra. Meg kell értenünk a törvényszerűségeket, meg kell ismernünk a kockázatokat, és kicsit tisztába kell tennünk saját gondolkodásunkat, fűszerezve némi önismerettel.
Ehhez a megértéshez, tudásszerzéshez – és talán önismerethez is – segítséget ad aktuális klubestünk, ahol a kötvényekkel ismerkedünk részletesebben. További részleteket és az ingyenes rendezvényre regisztrációs lehetőséget ide kattintva talál >>>
Leave A Comment