Hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy életünk bizonyos területeivel nem kell foglalkoznunk, az állam megoldja azt helyettünk. Ezen kérdések közé tartozik, helyesebben tartozott nyugdíjunk kérdése is. Nem véletlen a pontosítás, mert mint alább látni fogjuk, igen beszűkült azon lehetőségek köre, amellyel állami oldalról kezelhető a terület.
Ahogyan előző bejegyzésünkből látszik, demográfiai, népesedési szempontból igen borús kép rajzolódik ki, amelyen család- és népesedéspolitikai döntésekkel próbálnak ugyan változtatni, de a fogyasztói társadalom sajátosságai miatt erre legfeljebb szépségtapaszok lesznek illeszthetőek, megnyugtató megoldásnak nem csak hogy a közelében nem vagyunk, de még a horizonton sem látszik.
Azt tehát tényként kell kezelnünk, hogy ugyanannyi vagy inkább egyre kevesebb járulékköteles – a nyugdíjkasszába befizető – embernek kell „eltartania” egyre több nyugdíjast. Jogos persze a felháborodás a mindenkori nyugdíjasok részéről, hogy őket ugyan ne tartsa el senki, fizettek még a soknál is több járulékot, de a rendszer attól még valóban így működik, az aktívan dolgozók tartják el a nyugdíjasokat.
Magyarul az egy nyugdíjas korúra eső kifizethető összeg folyamatosan csökken. Ráadásul a közeljövőben ez drasztikus méreteket ölt, és 10-20-30 éves távlatban töredéke lesz a mai szinteknek.
Két nyilvánvaló kifutása lehet az elosztás módosításának
Az (el)osztás a négy matematikai alapművelet egyike, így rettentő egyszerű a képlet:
- Amennyiben minden eddigi rend szerint jogosult – egyre nagyobb számú tömeg – között kerül felosztásra ugyanazon összeg, a jogosultakra egyenként jóval kevesebb összeg jut majd.
- Amennyiben csökkentjük a jogosultak számát (vagy a jogosultság időtartamát), elérhető, hogy az egyenként jutó összeg nagysága ne változzon érdemben.
Biztosak lehetünk benne, hogy nem a két „megoldás” közül az egyik, hanem a kettő párhuzamosan fog bekövetkezni, tehát amellett, hogy a jogosultak köréből egyre többeket zárnak ki, egyre kevesebb lesz az egy főre jutó nyugdíj összege.
Az egyre kevesebb összeg ebből könnyen megérthető, a manapság sem dőzsölő nyugdíjasokkal szemben a jövő (állami) nyugdíjasainak a szegénységi- vagy akár a létminimum alatt kell majd tengődniük.
A jogosultság megvonása már elkezdődött a fegyveres testületeknél, de biztosak lehetünk benne, hogy folytatódni fog. Értelemszerűen a várható jogos ellenállás miatt csak apró léptekben, de folyamatosan záródni fognak ki csoportok, illetve tolódnak el hangsúlyok a jogosultságot illetően. Ami pedig összességében jellemző lesz az általános nyugdíjkorhatár jelentős emelése. Csehországban már döntöttek a hetven (!) év bevezetéséről. Nagy-Britanniában 68 év a határ.
Fontos kérdés viszont, ha 68-70 (vagy akár idősebb) korban mehetünk csak el nyugdíjba, mi lesz azokkal, akik 55-60-65 éves korukban netán munkanélkülivé válnak, és koruknál fogva új munkahelyet nem fognak találni?
Az elégedetlenség persze akár a nyugdíjból kimaradók, akár a nyugdíj összegét keveslők részéről mindenképp tömegesen jelen lesz, ahogy a vele járó mély-szegénység is.
Sokak számára a beletörődés tűnik az egyetlen lehetőségnek. Bizonyos szempontból igazuk van. Az állami nyugdíjjal egyszerűen nem lehet mit tenni. Lesz amennyi lesz, igazából a népesedési adatokra – és egyúttal a nyugdíjkasszába befolyt összegekre – nincs és nem is lehet befolyásunk, más megoldást kell találnunk.
A megoldás

Rajtunk áll, hogy zsíros kenyér vagy gulyásleves
Mindez nem jelenti azt, hogy tétlenül kell néznünk azt, hogy mások határozzák meg időskori életünk alakulását. Kezünkbe tudjuk venni a kormányrudat.
Igaz, hogy ez azt jelenti, hogy…
- nem leszünk abban a kényelmes helyzetben, hogy mások megoldják helyettünk a kérdést,
- meg kell küzdenünk a jelenleg megoldást hirdető, de sok esetben inkább céljaink megvalósulását hátráltató szolgáltatókkal,
- többet kell foglalkoznunk a hatékony megoldások felderítésével
Cserébe viszont nem kell majd ingyenkonyhára járnunk élemedett korunkban, és nem kell számolgatnunk a napokat hónap végén, amíg szegényes nyugdíjunk következő részlete érkezik.
Járja körül velünk a témát! Vannak hozzávalóink a recepthez, amelyekből mindenki összeállíthatja magának a gulyáslevest saját szája íze szerint.
Az Öngondoskodás a Gyakorlatban MegaPack átfogó képet és biztos tudást ad a területről. Részletek >>>
A direkt megoldást is tudjuk szállítani. Részletek>>>
Van-e lehetőség online hozzáférésre webinarium formában?Köszönöm
Rendszeres olvasójuk vagyok, azonban a budapesti rendezvényekre nem tudok elmenni. Érdekelne engem is a webinarium.
Talán ott kéne kezdeni a vállalkozóknál.Harminc embert foglalkoztat és öt van bejelentve.Vonatkozik ez a vállalkozók hetvenöt százalékára.Más kapu négy órára bejelentve dolgozik tizenkettöt, és sorolhatnám.Ez a felsö tizezernek is elöny. Ö mindig gulyáslevest fog enni Rántott hússal,hisz ö hozza a törvényeket.Tessék olyan törvényt hozni ami ezt ellenörizhetövé teszi.Lessz a nyugdíjkasszában több pénz.
Talán ott kellene kezdeni amit Orbán Viktor 2009-ősén megígért „VISSZATÉRÜNK A 2002-ES NYUGDÍJ MEGÁLLAPÍTÁSHOZ ” ha ezt végre merte volna hajtani megszűnt volna Magyarországon a világ legigazságtalanabb- legaránytalanabb nyugdíj rendszere és fenntartható nyugdíj rendszer alakult volna ki és az öregségi nyugdíj/nettó bér a világátlag 60% körüli volna a jelenlegi 76% helyett. Érthető hogy miért maradt ez az igéret a HAZUGSÁG kategóriában ,mert közel egy millió nyugdíjas nyugdíját a 2002-es EMELT nyugdíjhoz kellett volna igazítani és akkor a 2014-es választást garantáltan elvesztette volna a FIDESZ:
A Kapitalizmusban,mindég igy volt!Nem az emberek
a rosszak,hanem a rendszer bukott meg,. vég érvényesen.Már az USA,nagytekintélyü Közgazdászaik,
is kimondták.
R.János.