A Fortress ügy margójára

István korábban a „szerencse fia” volt. Jókor, jó helyen volt a rendszerváltás előtt. Középvezetői státuszból tulajdonossá léphetett elő, és mivel értett is a szakmájához, sikeresen is vitte új vállalkozását, egészen a kétezres évek közepéig. Ekkor viszont a piaci átrendeződés, a multik fokozott jelenléte és egy szerencsétlen üzleti döntés miatt bizony be kellett zárnia vállalkozását.

Ezzel sem volt még igazán baj, hiszen azért a hosszú évek sikeres munkájának köszönhetően kisebb vagyont képzett magának. Bár jelentős ingatlanhitelei is voltak, állást vállalt, és tudta finanszírozni családja megélhetését.

Ekkor azonban megérkezett a 2008-as válság, és azzal együtt saját válsága is. Elbocsátották munkahelyéről, bankbetéteit csapolták a hitelek törlesztőrészletei, miközben az ingatlanárak csökkenése és a CHF árfolyam emelkedése miatt már jóval magasabb volt visszafizetendő hiteltartozása, mint családi házuk értéke.

István kétségbe esett. Csapdában érezte magát, ahonnan nincs kiút. Bár alapvetően kockázatkerülő beállítottságú volt, utolsó szalmaszálként arra az elhatározásra jutott, hogy megmaradt 3 milliós bankbetétjével fogja megoldani a kérdést. Ráadásul ezt a döntését egyedül hozta, Feleségének nem is merte említeni, mire készül. Meglepődve tapasztalta, hogy milyen sok lehetőséget talál.

A sok, általában logikusan felépített, de csúsztatásokkal, hideg fejjel átgondolva nyilvánvaló butaságokkal tarkított leírások, ajánlatok vizsgálata közben egyre inkább elvesztette realitásérzékét. Azt hitte, eddigi túlzott kockázatkerülése akadályozta meg abban, hogy mára már sokszoros milliomos legyen az ilyen és ehhez hasonló „lehetőségekből”. Most tálcán kapta a megoldást, amely egy csapásra kirepíti a gödörből, és újra olyan sikeresnek érezheti magát, mint korábban. Nem csak kifizetheti lakáshitelét, de talán még öregedő autóját is lecserélheti két év alatt.

Egy bökkenő volt csupán. A „tuti lehetőség”-be való beszálláshoz a rendelkezésére álló 3 millió kevés volt, összesen 5 millióra lett volna szükség. Ekkor már annyira rózsaszín ködbe burkolózott, hogy egy biztosítási ügynököt megszégyenítő magabiztossággal rávette testvérét, hogy adja kölcsön neki a hiányzó 2 milliót.

A történet végét azt hiszen nem kell különösebben részleteznem. Nem Hollywoodban vagyunk (és a valóságban ott sem történne ez másként), azaz nincs heppy end. István néhány hónap alatt elvesztette maradék 3 millióját, testvérének pénzével együtt, és nem maradt hátra más, mint a keserűség, a kifizetetlen ingatlanhitel, a családi bonyodalmak és a kilátástalanság.

A fenti történet természetesen kitalált, de sajnos nem fantazmagória, sőt mindenki számára – elrettentő – tanmeseként kell szolgáljon. Ezernyi szituációba helyezhető, és akkor is fájó, ha valaki nem a teljes szabad vagyonát fektette ilyen vagy hasonló „tutiságokba”.

fortressSzomorú aktualitása a történetnek, hogy a napokban is bedőlt egy „pénzgyár”, és kérdés, hogy a kirótt 1,2 milliárdos MNB bírság mennyire hajtható be és mennyire fog ez mindenkit kárpótolni.

Nem egyedi esetről van szó. Szinte nem múlik el úgy év, hogy ne lenne egy néhány milliárddal elfüstölő, eltűnő, bedőlt pénzügyi szerveződés, amely olyan ajánlatokkal szédítette a közönséget, amelynek már önmagában is gyanúsnak kellett volna lennie. És akkor a törvényesnek mondott, de vastagon gyomorforgató „lehúzásokról”, például nem egy unit linked biztosítási módozat is kifejezetten ide sorolható, nem is esett szó.

Időről-időre próbáljuk figyelmeztetni a HozamInfo olvasóit ezekre a jelenségekre. Néhány korábbi írásunk:

Hogy mik a tanulságok?

Ha befektetési ajánlattal találkozunk…

  • Nézzünk meg az ajánlatot több szempontból, azaz ne csak a hozam oldaláról (biztonság, hozzáférhetőség)!
  • Ki mondja, milyenek a referenciái, tapasztalatai, mióta van jelen az adott szolgáltató a területen?
  • Vegyünk igénybe szakembert, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban!
  • Nézzük meg az üzleti modellt, ami mentén a hozamokat ígérik! Tisztában kell lennünk azzal, hogy semmiből nem fog pénz teremni.
  • Kapunk-e részletes válaszokat a kérdéseinkre, vagy semmitmondó, kerülő válaszokat kapunk? Ha nem tudunk mindent arról, amibe fektetünk, azt sem tudhatjuk, mekkora kockázatokat futunk.

A legfőbb tanulság pedig: többet kell foglalkoznia pénzügyeivel.

Jöjjön velünk vizslatni a jövőt, mérlegelni a kockázatokat!

Következő klubestünk a 2014 őszi piac most látható alakulásáról szól. Nincs üveggömbünk, de próbáljuk értelmezni a gazdasági jeleket… Részletek, és az ingyenes rendezvényre regisztrációs lehetőség ide kattintva >>> 

2014-09-04T22:14:32+02:002014 szeptember 4.|Tags: , , |2 hozzászólás

2 hozzászólás

  1. Radvánszky János. 2014-09-06 at 12:38 - Reply

    Tisztelt Kocsis Gábor ÚR!
    A Webben történt nézelődésem,alkalmával,megtaláltam az egyik amerikai
    Vagyon épitő Clubot,K,B,2,éve,Be regisztráltam,és érdeklődtem a Pénzpiac,
    és az Amerikai tőzsde felől.Azóta a tagság eláraszt E-mailekkel.A
    tegnapi,és ma éjjeli mennyiség 174.levél,ennek nagy része a Tőzsdén lévő
    Vállalatok Részvényeibe ajánlás befektetésre.K. b. 1600.oldalt nyomtat
    tam le.A baj az hogy én nem beszélem,az Angol nyelvet.Lehetne e ezekkel
    valamit kezdeni?Önnek mi a véleménye?Kszönném,ha mondana valamit felőle.
    Maradok tisztelettel.
    Radvánszky János.

    • Kocsis Gábor 2014-09-08 at 23:00 - Reply

      Tisztelt Radvánszky Úr,
      ha elküldi a webcímet (info kukac hozam.info címre), és konkrétan látjuk, hogy miről van szó, mondunk véleményt. Sok tízezernyi befektetési instrumentum van, amelyek nagy részéről van fent anyag az interneten (adott esetben egyetlen befektetésről is sok-sok oldal, többszörözve).

      Nagyon fontos, hogy szűrjük az információkat, különben beleveszünk a sok-sok részletbe, de mindenek előtt tudnunk kell azt, hogy mit is keresünk, mert „nézelődéssel” nagyon sok időt el lehet tölteni, mindenféle eredmény nélkül.

      Épp ez az egyik lényege a HozamInfo szolgáltatásának, hogy elkészíti mindenki számára (aki igényli) a saját befektetési politikáját (részletek: http://hozam.info/kerdoiv-befektetesi-politika-kesziteshez ), amely első körben irányba helyez bennünket és a megbízót is, hogy egyáltalán milyen eszközosztályok jöhetnek nála szóba, majd akár több körös konzultáció alkalmával együtt gondolkodva szűkítjük le a kört annyira, hogy abból már válogatni lehessen, és ne borítsa el a befogadhatatlan mennyiségű információ.

      Mindezek után következik a megvalósítási szakasz, amikor segítünk lebonyolítani a megbízó választása alapján a vásárlásokat. Ezzel persze a folyamat nem ér véget, mert a megbízó helyzete, a világgazdasági helyzet, a pénzügyi piacok is változnak, amely folyamatos odafigyelést és az első körben kialakított portfólió „karbantartását” igényli.

      Üdvözlettel:
      Kocsis Gábor

Leave A Comment