30-40 vagy akár még több munkában töltött év után mindenki megérdemli azt, hogy a tej, kenyér megvásárlása mellett ne a „csirkefarháton vagy zsíroskenyéren kelljen gondolkodnia”, sőt azt is megérdemli, hogy a kemény évek után egy kicsit élvezze a pihenést, esetleg tudja támogatni a gyerekeket, unokákat is. Menjen el évente egyszer-kétszer gyógyfürdőbe vagy wellness szállodába, hódolhasson kedvenc hobbijának, és egyáltalán, ne a mindennapok megélhetésének megoldási kényszere nyomja a vállát.

Sajnos a mai magyar valóság nem ez, hanem a „zsíroskenyéren való gondolkodás” – kevés kivételtől eltekintve – a nyugdíjasok körében. Amennyiben nem teszünk valamit ellene, saját nyugdíjas éveink sem fognak másképp telni.

Ön a zsíroskenyeret vagy a bélszínt választja?

A válasz egyértelmű, de kérdés, hogy mi vezet a bélszínhez, hiszen azt látjuk magunk körül, hogy minden, korábban megnyugtatónak gondolt megoldás vagy inogni látszik vagy már csak az összedőlt romok felett állunk csodálkozva. Nézzünk egy rövid körképet (kórképet) a lehetőségekről, majd próbáljunk valós megoldást találni!

A nyugdíjrendszer négy (már csak három) pillére

1. Állami nyugdíj. Ez az, ami a tejet-kenyeret biztosítja (legalább részben), de azt is csak jó esetben, ha olyan munkahelyen dolgoztunk az elmúlt évek alatt, ahol – nem csak minimálbérrel – be voltunk jelentve, és persze a teljes szolgálati idő is fontos tényező. Emellett a nyugdíj nem – illetve özvegyi nyugdíj révén – csak korlátozottan örökölhető. Nézzük meg, hogy az állami nyugdíj terén mire számíthatunk 2013-tól, amikor már a nyugdíj is adóköteles lesz:

2. Magánnyugdíjpénztárak Gyakorlatilag megszűnt, tehát már NEM MEGOLDÁS.

3. Önkéntes nyugdíjpénztárak. Ez a lehetőség abszolút adott, viszont azt tudnunk kell, hogy itt nagyrészt részvényekbe, befektetési alapokba kerülnek a befizetett összegek, azaz igen nagyban függ az elért hozam a gazdaság teljesítőképességétől.

4. Biztosítótársaságok nyugdíj célú megtakarításai programjai. Bár ezen konstrukcióknak megvan az az előnye, hogy egyúttal életbiztosítás is jár hozzájuk, amely akár előnyös is lehet, de mindenképpen igaz rá az, ami a nyugdíjpénztárakra is, hogy az elért hozam mindenképpen függ a gazdaság mindenkori teljesítményétől, és a megtakarítás likviditásáról a futamidő végéig gyakorlatilag nem érdemes beszélnünk.

A nyugdíjcélú befektetéseknél – ahogyan minden befektetésnél – három alapkérdést kell figyelembe vennünk, amelyek legtöbb esetben egymás ellen dolgoznak:

• Biztonság – mennyire van biztos helyen a megtakarításunk?
  
• Hozam – mennyi lesz a hozama, amellyel fel tudja venni a versenyt a elkerülhetetlen inflációval?
  
• Likviditás – hozzáférhetünk-e veszteség nélkül a megtakarításunk legalább egy részéhez vagy teljes egészéhez, amennyiben arra van szükségünk?
  

Az eddig ismert nyugdíj megoldások gyakorlatilag majd minden szempontból problémásnak tűnnek. Egyrészt a likviditásuk enyhén szólva megkérdőjelezhető, és talán részben biztonságosnak is mondhatóak (a befizetett összegek nominális értéke adott esetben „védett”), viszont eredményesség tekintetében igencsak alulteljesítők, és a keletkezett hozamot – sőt akár a tőke vásárlóértékének jó részét is – felzabálja az infláció. Nem véletlen, hiszen a legtöbb nyugdíj megtakarítási forma a gazdaság teljesítőképességéhez, a részvények állapotához kötött.

De akkor mi a megoldás?

Tény, hogy ma már nem beszélhetünk egyetlen megnyugtató megoldásról. Kézbe kell vennünk pénzügyeinket, és átgondoltan, több eszközt használva kell felépítenünk saját VALÓDI nyugdíjunkat.

Ehhez nyújt segítséget az ÉBRESZ-TŐke! Kisbefektetői és Nyugdíjkonferencia, ahol egyetlen mozilátogatás árának befektetésével új szempontokkal, sok-sok információval vértezheti fel magát, hogy Ön is VALÓDI, megérdemelt nyugdíjas éveket éljen majd meg. Részletek, regisztráció>>>