Az elmúlt hetven évben sok szempontból felnőttként is gyerekként viselkedtünk. Sokáig azért volt ez így, mert akként kezeltek bennünket, de az utóbbi időben már leginkább csak megszokásból. Az óvodás lét persze jó, mert lehet játszani gyakorlatilag felelősség nélkül, vannak szüleink, akik meghatározzák a korlátokat, nem kell foglalkoznunk semmivel.
Hisztizünk, amikor nekünk nem tetsző dolog történik, de aztán belátjuk, hogy a felnőtteknek igazuk van, vagy nem látjuk be és marad bennünk egy tüske. Mindenesetre ez a kényelmes felelőtlenség állapota. Ilyesmi történik a mai magyar pénzügyi kultúrában is. Nehezen vállaljuk a felelősséget saját magunkért, döntéseinkért, összekeverünk dolgokat és figyelmetlenek vagyunk.
Élhetsz abban a (tév)képzetben, hogy a jogszabályok, esetleg a fogyasztóvédelem megvédenek, vagy hiheted azt, hogy a szociális háló tőled függetlenül „megment” majd minden helyzettől. A rossz hír az, hogy a képzetekkel szemben kőkemény szabályrendszere van a pénzügyi életútnak. Ezek a szabályok nem túl bonyolultak, de ha nem veszel róluk tudomást, ráasdásul minden megoldást az államtól vársz…
Ára, sokszor bizony igen borsos ára lesz a pénzügyileg óvodás korban maradásnak.
Az egyik legfontosabb hiba, amit elkövethetsz, a vágyaid és szükségleteid összekeverése. A hiba sokszor végzetessé alakulásában nagy szerepe van a médiának, és a társadalmi környezet öngerjesztő folyamatának:
- Valóban szükséged van 120 cm-es LED tévére és milliós házimozi hangzásra egy 20 m2-es szobában?
- Kevesebb leszel-e attól, ha egy-egy évben „csak” Magyarországon, vagy nem ötcsillagos wellness szállodában nyaralsz?
- Mit szólnak hozzá a szomszédok, ha neked nincs felső középkategóriás autód, vagy egyáltalán autód?
- Csúfolni fogják a gyerekedet, ha nem a legújabb Nike cipőt hordja?
- Valóban létszükséglet a jacuzzi a fürdőszobában?
A másik „óvodás tünet” a gyermeki türelmetlenség. Adj Uram türelmet, de most rögtön! Nem elég, hogy a szükségleteink helyett a vágyainkat próbáljuk kielégíteni, de mindezt ráadásul most azonnal akarjuk megtenni. Sőt ha nem tudjuk, vagy esetleg megy is de nem azonnal, akkor frusztráljuk, kifejezetten rosszul, csalódottan is érezzük magunkat miatta. A kontrollálatlan fogyasztással azt éred el, hogy nem marad a megtakarításokra, így feléled a jövődet. Rosszabb esetben olyan hitelekbe hajszolod magad, amelyekről később kiderül, hogy vállalhatatlanok.
Óvodásként mindezeket tetézve figyelmetlen is vagy és „kicsi vagyok hozzá, úgysem értem, majd mások megmondják” álláspontra helyezkedsz. Ez vezet oda, hogy mások fogják meghatározni helyetted azt, hogy a jövőben milyen színvonalon fogsz élni.
Az ár, amit fizetsz tehát: frusztráltság, az önbecsülés hiánya, pénzügyi függőség, sekélyes „pótszerekbe”, fogyasztásba menekülés. Végül pedig egy kifacsart, küszködő időskor.
Az óvodás évek elmúltak, fel kell mőnöd! Soha nem késő az újrakezdés, a tanulás. Az út eleinte biztosan nem lesz zökkenőmentes, de azt eredményezi, hogy helyzetével elégedett, emelt fejjel járó és pénzügyileg ha nem is feltétlenül független, de stabil egzisztenciával rendelkező felnőtt lehetsz.
Ennek az útnak az első lépéséhez szeretnénk segítséget nyújtani díjmentes webinariumunkkal. Nézd meg a részleteket ide, vagy az alábbi képre kattintva, és regisztrálj >>>
Leave A Comment